„A hiedelem kialakításának és elfogadásának képessége az emberi evolúció során azért alakult
ki, mert nagyon hasznos volt.” (Csányi Vilmos: Íme az ember) Az állatok, mivel nem beszélnek,
nincsenek hiedelmeik, nem képesek kommunikálni azt, ami velük történik és nem képesek átadni
a tapasztalataikat. Saját tapasztalatok alapján tájékozódnak a világban, valamint veleszületett
tudása van a világ dolgairól, ami a génjeikben van rögzítve. Csányi könyvében arról ír, hogy az
ember is rendelkezik ilyen típusú veleszületett tudással. Az ember azonban a számos egyéni
tapasztalathalmazon felül a közösségtől is temérdek hiedelmet kap, amelyeknek vannak
tapasztalati alapjai, de számos a ráaggatott elképzelés. A hiedelmek fennmaradásának és
elterjedésének feltétele, hogy azt a közösség tagjainak feltétlenül el kell hinniük, a hiedelmeket a
közösségnek kell szentesítenie, és a közösségnek ügyelnie kell arra, hogy a tagok ellenőrzött és
elfogadott hiedelmekkel éljenek. Ebből következik, hogy a hiedelmeink közösségi konstrukciók,
részben nem saját tapasztalatból indulnak ki, ezeket el kell hinniük a társaknak, át kell vennünk
és tovább kell adnunk őket. A világról való tudásunk csupán(?) a hiedelmek hatalmas tára. „A
tapasztalatok alapján formálódó hiedelmekkel, gondolati konstrukciókkal egy-egy emberi
közösség mintegy lefedi jól-rosszul a valóságot, vagyis annyit fogunk fel a valóságból, amennyit
a hiedelmeink közvetítenek.” (Csányi Vilmos: Íme az ember)

Előadók: Béky Emma, Birta Márton, Bot Ádám, Szirtes Krisztina, Tőkés Imola
Fénytervezés: KGP
Zene: Kovács Jeromos