Hamlet királyfi a kor egyik legizgalmasabb városában, a legjobb nemzetközi egyetemen tanul, amikor utána nyúl a sors, és kiragadja őt az édes, változatos, ragyogó szellemi lébecolásból, hogy egy távoli, halszagú ország, a haza, gondjaival terhelje. A királyfinak nincs sok kedve belviszályokkal bíbelődni, szaladna vissza szabadsága terébe, de képtelen a sorsától menekülni. Hiába tudja, hogy Wittenbergben a világ legnagyobb tudósai, legszebb örömlányai, leghabzóbb söre és legjobb barátai várják. Dániának szüksége van rá. Nem intellektuális késztetés ez, hanem a közösség, a származás, a vér parancsa. Hamlet, ha nehezen is, de engedelmeskedik a hívásnak, és a legdrágábbal fizet ezért: életét adja egy álomért. Más kérdés, hogy a bel- és külpolitikai csatározás többi résztvevője is belehal a viszálykodásba, ki így, ki úgy, fegyver vagy éppen méreg által. Az ország is elvész. Fiatal hódító ül a dán trónra. Gondolhatnánk: nem érdemes a rövidebbet húzni. Mi, az előadás készítői mégis, mindennek ellenére hisszük: amit muszáj, azt muszáj megcselekedni.
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások