Hedda egyszerre vallja magát vétkesnek és tisztának. A személyiség kétértelműségét emberi viszonyok közepette kell megítélnünk, nem pedig egyedi esetként, és ilyen értelemben nem hinném, hogy az lenne a hangsúlyos a darabban, hogy egy férfiközpontú társadalomban a nők védelemre szorulnak; Ibsen nem tekintette Heddát áldozatnak, ahogy hagyományosan értelmezni szokták (mint egy női Jágót, akit a féltékenység űz). Hedda depressziós lesz, minekutána felfedezi, hogy minden, ami körülveszi középszerű, hamis és nyomorúságos.
Egy olyan világban, ahol gazdasági válság van, ahol másról sincs szó, mint a pénz által történő szabadulásról, ahol az emberek a társadalmi státusz elvesztésének a félelmében élnek, ahol mindent az anyagi érdekek határoznak meg, ahonnan hiányzik a szeretet, a házastársi kapcsolatok pedig katasztrofálisak, a szereplők számára nem marad más hátra, mint ezekben az ál-értékekben keresni az élet értelmét. A mai ember tükörképei ők, a beteljesületlen emberi teljesítőképesség drámáját mutatják fel. A darab kérdése: lehet-e élni ideálok nélkül? (Andrei Şerban)
A(z) Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása
Hozzászólások