Végül figyelmünk középpontjába a FA került, mert a FA nem ítélkezik, de tükröt tart az ember elé. Felfele törekvő lombozatával és lefelé ereszkedő gyökérzetével a FA az ember szellemi és földi létezésének analógiája. (G.G.)
"Fák, (...) ők tudják, hogy nem az győz, aki kemény marad, hanem, aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja magát ... tudják, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele ... tudják, milyen rettentő őrület azt hinni, hogy az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, hidegebb marad, aki távolabb tartja magát ... ez az a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni. (...) mert az volt az "erősebb" ... az volt a puhább, lágyabb és ő győzött, mindig az győz, aki fel tudja adni önmagát, aki meg tud semmisülni az ölelésben. Ez a fa egzisztenciája. Ez a fa személyisége: ez benne a mindenekfölött megnyugtató, minden élőlény közül az, akinek életterve az ölelésben való feladásra épült fel - aki a földdel, az élettel ölelkezik." (Hamvas Béla)
A(z) Artus előadása
Hozzászólások