Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Himnusz

komédia, 1 felvonás, magyar, 2011., 16 - 99 éves kor között

+ 14 kép

+ 18 kép

Értékelés:

1 szavazatból

Szerinted?

1 hozzászólás

Schwajda György (1943-2010) nemzetközi hírű drámaíró és dramaturg, a színházi élet meghatározó személyisége több évtizedes alkotó tevékenységével beírta magát a magyar színháztörténetbe. Több drámát írt, darabjait leginkább a fanyar humor, a groteszk jellemzi.

"A Himnusz című abszurd dráma a szocializmusban született, de úgy gondolom, hogy társadalmi formáktól és izmusoktól függetlenül ma is a következő kérdéseket feszegeti:
- Mit ér az ember, ha melós.
- Mit ér a család, ha szegény.
- Mit ér a segítség, ha bűntet.
- Mit ér a szeretet, ha teher.
- Mit ér a társadalom, ha zsarnok.
- Mit ér a hit, ha csonka.
- Mit ér a szabadság, ha kaloda.
- Mit ér a himnusz, ha magyar.
- Mit ér ...
A darab hőse Józsi, a kisemmizettsége, megsemmisítése ellen a lázadást választja, amely, bár tragikomikus, mégis az egyetlen emberi válasz." (Árkosi Árpád)

A(z) Gózon Gyula Kamaraszínház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2011. február 12., Gózon Gyula Kamaraszínház

Stáblista

Szereplők

Vasvári Emese

Az Asszony

Kuna Károly

Az Ember

Alkotók

író: Schwajda György
rendező: Árkosi Árpád
közreműködő: Juhász Levente Koncz Andrea Kovács Anni Orbók Áron Fekete Zsolt
zene: Horváth Károly
díszlet: Antal Csaba
jelmez: Debreczeni Borbála
rendezőasszisztens: Kickinger Kitti

Hozzászólások

7/10

FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

HIMNUSZ Árkosi Árpád Gózon Gyula Kamaraszínház Színház
Ki hitte volna, hogy Schwajda anno ennyire erõs, igaz és összefogott abszurdot tudott írni? Se hozzátenni, sem elvenni nem kell belõle, megáll a lábán a maga kemény tömörségében. Felesleges díszletépítményekkel terhelni, nem kellenek a megzenésített térelválasztók. A Lakmusz csoport színészei: Juhász Levente, Koncz Andrea, Kovács Anni, Orbók Áron és Fekete Zsolt nagyszerû énekléssel, hiteles játékkal tûnnek ki, nem tehetnek arról, hogy szerepük illusztratív.
Noha a dialógusok közegét megfelelõen alakítja ki, Árkosi Árpád a színészválasztásban is tévedett, Kuna Károly, alkatidegen figurájában, minden nemes igyekezete ellenére sem lehet ellensúlya, az elsõ tétova megszólalástól döbbenetes szuggesztivitású nõi fõszereplõnek. Elrekkentett, félnéma éneklõ hanghordozás, bizonytalanul kérdezõ tekintet, az értetlenség monotóniája, sivár igyekezet, megtorpanó gesztusok. Vasvári Emese alakítása
külön tanulmányt érdemel, az egysíkú szerep auráját totális léptékûvé tágítja. "De hiszen szeretlek...!" - tör ki a meddõ jószándék kétségbeesése, "de hát itt vannak a gyerekek!"- mutatja meg a véglényi állapotban is eleven anyai ösztönt. Szánalmas, primitív, nevetséges: mégis ott lappang benne valami szeretnivaló emberség, valami humanoid extremitás.
A Gózon Gyula Kamaraszínház imponáló bátorsággal vállalta fel a nem mindennapos kihívást, lehetõségeit hatványozva, fontos és értékes produkciót hozott létre, alkalmat adva egy ilyen kiváló színészi teljesítmény születéséhez.

Válasz