"Négy hinta, fel-le, fel-le. Négy női sors, kettő mai, kettő pedig évszázadokkal korábbi. Hogyan fonódnak össze a sorsok? Hogyan gyötri és szereti, rángatja földre és röpteti égbe egymást anya és lánya? Össze vagyunk kötözve egymással mi, emberek, életre-halálra? És kinek jut élet, kinek halál? Magunkat áldozzuk fel vagy a másikat?Mindannyiunk életében előkerülő kérdések, és most élesben robbannak, a színpadon. Két kortársunk, akik egyáltalán nem szentek. És két szent a múltból, akik egyáltalán nem szenteskednek. Nagyon is szenvedő, szenvedélyes emberek. Hogy mit keresnek a színpadon? Talán ez is kiderül."

(Lackfi János)