Ha Barabás Árpád zenéje, (igazi, hamisítatlan operett muzsika), nem ellensúlyozná az eredeti Grimm mese szörnyűségeit. A második felvonás a tréfáé, s a bolondozásé hisz a 7+1 táncoskomikus jóvoltából operett-paródia látható a javából!!! Pille Tamás az előadás rendezője az eddigi bemutatók után (Tatabánya 2002, Fogi Színháza 2006) új jelenetekkel, új dalokkal, és új koncepcióval frissíti az előadást, de most sem hiányoznak a bábjátékokkal tarkított jelenetek. Az előző két színházi sorozat után (ahol a törpék bábok voltak) most Komáromban élő szereplőkre, hús-vér színészekre bízta a társadalomból kivonult (száműzött) apró emberkék megformálását. Arcuk, karakterük ez által erősödött, sorsuk lett, s majd a nézők is láthatják, olyanok, mint mi magunk. Egyik zsörtölődős, másik okoska, de van köztük vigyorgós, sírós, álomszuszék ... de egyként segítik Hófehérke életét. A Londonból érkezett díszlettervező Howard Lloyd zseniális munkájának köszönhetően a törpék törpék maradnak, hisz a nézők jól láthatják majd, hogy Hófehérke, s a Királyfi derekáig érnek!!! Hogy hogyan?
Ez maradjon az alkotók titka! S végül, a Királyfi (Hajdú László) a csetlő-botló, ügyefogyott és szerethető bonviván-pótlék, példásan mutatja, hogy nem csak a kigyúrt Ken-féle macsó a szerethető. Megjelenésével megkoronázza az operett paródiát, feltámasztja Hófehérkét, feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak! A saját tükörképével beszélgető, skizofrén királynő persze elnyeri méltó büntetését, és dühében szétpukkad. Hurrá!
A(z) Komáromi Jókai Színház előadása
Hozzászólások