A szanszkrit meseirodalom legrégibb ránk maradt gyűjteménye, a Pancsatantra alapján
A Pancsatantra (Ötös Tankönyv) szanszkrit nyelvű állatmese gyűjtemény a Kr.u. II-III. századból az életbölcsességek régi indiai tankönyve, mely főleg az állatok világán keresztül vonja le mulattatóan és egyben drámaian a tanulságot. A mesékben bizonyos mértékben érezhető politikai színezettség eredeti célja az uralkodás tudományára való nevelés volt. A mesékben szereplő állatok emberi típusok, illetve viszonylatok megtestesítői: az oroszlán az állatok királya és az indiai maharadzsák tükörképe, a sakál a miniszter hasonmása, a veréb és az elefánt viszálya pedig a kis ember és a hatalmasok viszályát példázza.
A produkció zenei világát Dresch Mihály és zenekara élőzenei kísérete alkotja. Az előadás nyelve a mozgás, a tánc, a vizualitás, a zene és a beszéd együttes használatával válik kerek egésszé, és célja, hogy az ősi tanmese gyűjteményt aktualizálja, mai kortárs színházi nyelvre fordítsa.
A(z) Forte Társulat előadása
Hozzászólások