Az újabb irodalom egyik kedvenc tételét, amely szerint a világ = bolondokháza, Kesey egy ravasz variációval fejeli meg: kintről, tehát a hétköznapi őrültek világából egy normális vagány érkezik a bolondokházába, felborítva ezzel a szabályokat, megakasztva az olajozottan működő gépezetet. Természetesen kiderül, a hivatalosan bolondnak minősítettek sem anynyira normálisak mint hinnénk, mint ahogy a kinti őrültek sem kivétel nélkül agresszív, kegyetlen alakok. Ken Kesey-nél nem mennek mennybe az őrültek, mint mondjuk a A 22-es csapdájában. A főhős McMurphy kétfrontos harcot vív, előtte mind a normális, mind dilisek világa leveti álcáját. Őt nem lehet átverni, hamar rájön, hogy az ápoltak önkéntesen adták fel emberségüket, ezzel keresve menekülést az embertelen világ megaláztatásai elöl. Bűnük a gyávaság. Minden percükön a Főnővér mosolygó terrorja uralkodik, aki nem kiabál valók, csak napról napra föltépi sebeiket. jelenléte szüntelen fenyegetés, ő a totális hatalom megtestesülése. McMurphy lázadást szít - megpróbálja életre rázni a többieket.
A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások