Edit és lánya, Niki, a szeretet és gyűlölet kínzó viszonyában élnek együtt. A lány aggódik az anyjáért, és mindenáron, földhözragadtan húzná vissza a "normális" valóságba, az emlékek és a fantázia, csábító, de mégis "bolond" világából. Ez a "se veled - se nélküled" kapcsolat színdarabszerű jeleneteivel szervesen illeszkedik a táncjáték főleg hangulatokat idéző emlék és fantázia képsoraihoz. A gyerekkor jellegzetes, mókás és mégis hátborzongató epizódját az ifjúság szerelmes és féltékeny elvarázsolt boldogsága váltja. A képzelet furcsa logikája az esküvő emlékét a temetés és szülés meghatározó élményképzeteivel fűzi közösre. Így halad a történet a jelen valósága és az emlékezet legendái között ingázva a főszereplő halála felé. Ez a halál megható és szomorú, de nem váratlan és tragikus, hiszen a Halál az egész táncjáték során ott szerepel Edit mellett, mint társa a fantázia és az emlékezés világában. Edit halála nem megszűnés, csupán átlépés, áttáncolás a valóságból a képzeletbe. A táncjáték színpadi stílusa filmszerű. A különböző jeleneteket térben és időben a világítás köti össze vagy választja szét, és így a mindenható zene mellett a fények és a sötétség játéka is különlegesen fontos szerepet kap. (Szurdi András)
A(z) Vörösmarty Színház előadása
Hozzászólások