Mindannyian tudjuk, hogy a pályázati rendszer működésével ifjú demokráciánkban sok baj van. Hogyan működnek a kuratóriumok? Mire és mennyi pénz jut? Miért éppen arra? Milyen kritériumok alapján dőlnek el a pályázatok? Hogyan élik meg a döntéseket a pályázók?
"Az előadás egészét tekintve pozitívum, hogy a Kurátorok bemutatásának alkalmából nagyrészt nem a tuti megmondására kihegyezett publicisztikák, hanem a kultúra és az állami pénzek kényszerű összefonódásának abszurditásáról szóló jelenetek íródtak. (...) Rituális öngyilkosság, időutazás, elrabolt, pszichiátriai intézetbe került, Darth Vader alakját öltő és mennyei kurátorokon keresztül ismerkedhet a néző a két oldallal: a szűkmarkúan osztott pénz miatt félmegoldásokra kényszerülő alkotókkal és a döntés kényszerét szorongással vagy a hatalmaskodás eszközével megélő pénzosztókkal. Az abszurd köntösben - és a jelenetek nagy számát tekintve szükségszerűen - olykor az unalomig ismétlődnek a magyarországi színház helyzetét jellemző elemek: az összefonódások, a mutyizás, a korrupció, a soha el nem olvasott vagy sikertelen pályázatok, és a saját pályázatukat bíráló kuratóriumi tagok. Örvendetes viszont, hogy a másik oldal is frocliztatik: a pályázati pénzekért mindenre képes, vagy a művészetüket mindenáron a közönségre kényszerítő, esetenként fél-, azaz rossz megoldásokkal megelégedő alkotók sűrű lila ködben tengetik mindennapjaikat." (Rádai Andrea)
A(z) TÁP Színház előadása
Hozzászólások