Számunkra a flamenco az érzelmek, a művészet, a barátság/az összetartozás élvezete, egyben válaszunk arra a tényre, hogy élünk. A flamencoban felismertük a bátorságot, hogy arra figyeljünk ami mélyen bennünk rejlik, a bátorságot, hogy higyjünk magunkban, azokban akik előttünk jártak és azokban is akik majd utánunk jönnek. A flamenco a mi kommunikációs eszközünk, univerzális nyelv, melyen társaloghatunk magunkkal és másokkal. Ez a mi utunk az utolsó csepp vérig. Halál és újjászületés. Keresés és válasz. Menekülés éppúgy, mint visszatérés. Kísértés és küzdelem. Megpróbáltatás. Élet és szabadság.
A(z) Pécsi Szabadtéri Játékok - Anna Udvar előadása
Hozzászólások