A Lamentatio című előadása döbbenetes erejű szóló, melynek "főszerepét" Marie de Corte alakítja. A darab egy minimalista eszközökkel előadott némajáték Penderecki zenéjére, így a kortárs zene kedvelői számára is komoly élményt nyújt majd. Krzysztof Penderecki 1967-ben komponált Dies Irae című oratóriuma, amelynek ugyancsak Lamentatio című első tétele elhangzik majd, ma már alapmű, a zenetörténet része. Születése idején azonban a klasszikus zene válságos korszakát élte. A széles közvélemény gyanakvással tekintett az avantgárd zeneszerzők formai kísérletezéseire és elutasította azokat. Penderecki egyike volt azon keveseknek, akik az új hangok és kifejezésformák utáni kutatással sikert értek el - ennek oka talán az absztrakció és a formalizmus mögött meghúzódó társadalmi elkötelezettség, valamint a világ szenvedése és reményei iránti érzékenység voltak, amelyek Van Runxt munkáit is jellemzik.
Pendercki művében az örökkévaló siralom (Lamentatio) után a katasztrófa megtörténtének felismerése és az attól való távolság megteremtése következik (Apocalypsis), a végső stádium pedig a felfoghatatlan újrakezdés (Apotheosis). Vanrunxt kizárólag a Lamentatio zenéjét használja, de az összeomlástól az újraindulásig tartó ív így is kirajzolódik e megrázó előadásból. Reménykedhetünk vajon az újrakezdésre való képesség kimeríthetetlenségében? A feltámadásban vajon benne rejlik már az új lemondás? És meddig tarthatjuk fenn a tétlenség égető bizonytalanságát?
Az előadás a Futurspektív 2. flamand művészeti fesztivál programjának része, és egyben a SÍN Kulturális Központ őszi évadnyitó előadása.
A(z) SÍN Kulturális Központ előadása
Hozzászólások