Színház

Lót - Szodomában kövérebb a fű

előadás, 2019.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Breughel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló képe előtt állva a müncheni Pinakothékában azon tűnődtem, mit csinál Lót és két lánya a bal alsó sarokban meztelenül? A hittanórán csak addig mesélték a történetet, hogy Lót felesége, nem tudván kíváncsiságát legyőzni, az isteni parancsolat ellenére hátrafordult és sóbálvánnyá változott. De hogy a lányok ezt követően apjukkal bujálkodtak és teherbe is estek tőle, ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem. Nem maga a vérfertőző paráznaság, hanem Lót történetének bonyolultsága és morális ellentmondásossága érlelte a gondolatot, hogy talán aktuális színpadi szöveggé formálódhatna ez a tulajdonképpen shakespeare-i dráma.


János nem mondott rögtön igent a megírásra. Jó néhány hétig gondolkodott, hogy megtalálja-e a témában önmagát, azt, ami érdekli, amiről beszélni tudna benne. Aztán vagy másfél éve belekezdtünk. Kutatás, anyagkeresés, ötletelés. Jelenetvázlatok, stíluskísérletek. Végül megszületett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyamatosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha kérdésünk van.
(Kovalik Balázs)

A(z) Örkény István Színház előadása

Bemutató időpontja:

2019. december 20., Örkény István Színház

Stáblista:

Hozzászólások

Edmond Dantes jan. 13. 16:04:52
Színházi újdonságból színháztörténeti eseménnyé emelkedett Térey János Lót - Szodomában kövérebb a fű című drámájának ősbemutatója. A váratlanul elhunyt költő-író utolsó színpadi alkotását az Örkény Színház felkérésére írta, létrejöttében fontos szerepet játszott a hosszabb ideje külföldön élő-dolgozó Kovalik Balázs, aki elmondása szerint egy müncheni képtárban tett látogatása során, id. Jan Brueghel Lót és lányai című festménye előtt tűnődött el, mit is keresnek valójában Lót lányai -amúgy meztelenül- apjuk társaságában. A bibliai történet ezen záró szakaszáról a hittanórán nem esett szó.. A Szentírás 1. könyvének 13 és 19. fejezete tartalmazza a Térey-dráma előzményeit illetve történéseit, ezeket -elsősorban az utóbbit- elolvasva megkapjuk a most bemutatott mű tartalmát ... napjainkba helyezve. Nem egyéb a Lót... mint holmi napi aktualizálás netán "plágium"? Nem, nem erről van szó, nem áthallásról, ilyesmikről szól a darab. Amit látunk, egyetemes, időtlen és öröktől fogva létező témák, jelenségek halmaza: kapzsiság, romlottság, otthonunk elhagyása avagy "jóléti elvándorlás" -gyengébbek kedvéért: migráció-, idegenségünk, annak kezelése a befogadó országban, városban -gyengébbek kedvéért: xenofóbia-, bűn és büntetés és így tovább. Ábrahám bácsikájától elválva Lót és családja újvállalkozóként telepszik le, tollasodik meg Szodomában, de mindig is jövevénynek, idegennek számítanak, holott a szodomaiak is mindahányan jöttek valamikor, valahonnan, legfeljebb korábban. A helyieket a színdarabban Menáhem (Borsi-Balogh Máté) és egy, a görög tragédiákban szokásos, itt négytagú, cimbalomkíséretes kórus jeleníti meg kettős szereposztásban (az aznapi szereplőket nem közölte a plakát), utóbbiak szövegét sajnos nem mindig értettem. (zene: Fekete Gyula) Az ő bűneikért lesujtó isteni ítélet elől menekíti ki a családot a két arkangyal, Ráfael és Gábriel (Dóra Béla és Patkós Márton) Szodomából (harmadikként Zsótér Sándor m.v. alakítja Mikaél arkangyalt)... de vajon tényleg megmenekül(t)-e Lót, aki elveszíti otthonát, javait, feleségét, aki bűnbe esik lányai által? Megérte? Érdemes volt? Nem úgy tűnik. És vajon tényleg áldozat-e Lót felesége, amikor a tiltás ellenére hátranéz és büntetésből sóbálvánnyá változik? Vagy inkább egyfajta szabadulás ez számára, mert elege lett a folytonos csomagolásból-költözködésből és inkább nem puszta kíváncsiságból eredő, hanem szándékos hátranézéssel valójában önmagát menti-e és elvesztett, netán sosem volt szabadságát szerzi-e meg? Utóbbira alighanem egyértelmű "igen" választ sugall a szerző. Keserédes bosszút állnak-e a lányok Golda és Zelma (Stork Natasa m.v. és Kókai Tünde), amikor apjukkal hálva teherbe esnek, hogy Lót ne gondolhassa magát erkölcsileg felsőbbrendűnek, mocsoktalannak, miközben ők a szülői házban elnyomottnak érezték magukat és megtudták, hogy atyjuk őket szolgáltatta volna ki a dühös szodomaiaknak a vendégjog okán így mentendő meg a két arkangyalt? Jó eséllyel igen. Megannyi izgalmas, többértelmű, többféleképpen megválaszolható kérdés.

Számomra a darab: kész, befejezett alkotás. Ha a szerző élne, talán még... de nincs talán még. Irodalmi konzultánsként Nádasdy Ádám, dramaturgként Ari-Nagy Barbara csiszoltak az elkészült nyersanyagon. Miként eddigi, mindkétszer Örkényes Kovalik-opuszban (2002: Borisz Godunov, 2005: Odüsszeusz Tours) Antal Csaba tervezte a díszletet, Benedek Mari a ruhákat. Antal Csaba több irányban mozgó-forgó, aranylón csillogó konzervdobozokból épített díszletfalai szinte főszereplővé emelkednek: egyszerre látványosak, kifejezők, leomlásuk a fináléban Szodoma pusztulását is jelzik. Telitalálat! A kész művel szemben én ezúttal és paradox módon a mindig erős társulat produkcióját nem éreztem még egészen "késznek", noha a premier óta volt már néhány előadás. A címszerepben Gálffi László olykor szövegtévesztéssel, bakikkal küzd és az én fülemhez szövege sem jutott el mindig a maga teljességében. A hiba bennem lehet ... vagy a még nem pontosan kimért akusztikai arányokban, ami miatt a fentebb már említett "kórusszólam" sem mindig érthető és a konzervfalak leomlása után a szanaszét heverő dobozok szándékolt zörgése-rugdosása sem szolgálja a tökéletes hallhatóságot. Kerekes Éva (Lót felesége) számomra csupán nagy zárómonológjában nő fel a feladathoz, az igazat megvallva másik színész(nő)ötletem lett volna a szerepre "hausintern". Ceterum censeo és látszólag, de csak látszólag fentiek ellenére: Kovalik Balázs mindenféle érdemeit nem lehet eléggé (túl)hangsúlyozni: spiritus rectora volt egy jelentékeny és remélhetőleg maradandó utolsó alkotásnak és mondjuk így, Térey Jánossal szinte közös művüket sok-sok ötlettel, mértékkel (!), tiszteletteljes főhajtással vitte színre. Szükség van rá. A magyar színpadnak, a magyar zenés színpadnak szüksége van rá. Nagyon nagy szüksége lenne Kovalik Balázsra.