"....Nem egy földi színházat keresek...Csillagszínházat keresek...Nem egy halálos színházat keresek...egy halhatatlan, maradandó színházat keresek. Keresem a lelkét, a lélegzetét, nem a húst, a csontot... Keresem az idő és tér megteremtését, és azután az időket és a tereket... Ugyanazon a helyen, ugyanabban az időben, hogy képessé tegyem a nézőt arra, hogy képet alkosson a múltról, érezze a jelent és elképzelje a jövőt, hogy képessé tegyem arra, hogy visszamenjen a múltba, majd onnan visszatérjen és elrepüljön a jövőbe, miközben ül a számozott székében. Talán ez az, ami igaz, és mindig is az volt. A végtelenség csodálatos, túlmutat a tudásunkon... és magányos.
Mint ahogy Ő - a néző ...ül a számozott székében..." - Armen Khandikyan
"Armen Khandikyan sajátságos módon fejezi ki az események láncolatához való viszonyulását. A tragédia öt felvonását kettőbe sűríti, ezáltal képessé válik egy holisztikus szerkezet létrehozására, a beépített narrációkkal különböző fogalmi és pszichológiai problémákat képes feloldani. A rendező Macbeth tragédiáját nem a sors manifesztálódásaként értelmezi. Macbeth nem egy bábú, melyet a sors erői irányítanak. Ő a saját sorsát alakítja, felfedve a nagy igazságot, - hogy a kísértés csupán egy- egy próbakő, és az egyénnek kell erősnek maradnia előrehaladása érdekében. Shakespeare boszorkáit Khandikyan átalakította szellemekké, melyek követik Lady Macbethet. Buffoon karaktere is egyike a rendező újításainak. Buffoon nem Macbeth alteregója, - ahogy gyakran interpretálják, hanem a rendező nézőpontjának kifejezése Ő maga a rendező a színpadon megjelenítve. Armen Khandikyan nagyon érdekes következtetésre jut a mű során., - nem az Isten az, aki által a gonosz megsemmisül, itt a gonoszság önmagát semmisíti meg. Ez a szemlélet teszi Macbeth világlátását még pontosabbá."
A(z) Erkel Ferenc Általános Művelődési Központ előadása
Hozzászólások