Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Marica grófnő

operett, 2 felvonás, magyar, 2007.

+ 2 kép

+ 4 kép

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

9 hozzászólás

Kálmán Imre a világhírű zeneszerzőnk operettje a Dóm téren a műfajban már megszokott parádés szereposztással, fiatalokat is megszólítani képes, extravagáns rendezésben kerül bemutatásra. Az operettekben jól ismert, mindenki -mindenkivel dramaturgia ebben a darabban is őrült kavarodást okoz, hogy a buja fergeteg végére az is kiderülhessen, nem hiába tartja a sláger: "Szép város Kolozsvár"....

A(z) Szegedi Szabadtéri Játékok - Dóm tér előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2007. július 21., Szegedi Szabadtéri Játékok - Dóm tér

Stáblista

Szereplők

Lukács Gyöngyi

Marica grófnő

Nyári Zoltán

Taszilo gróf

Peller Anna

Liza (a húga)

Szőcs Artur

Liebenberg István

Nagy Ervin

Báró Zsupán Kálmán

Lehoczky Zsuzsanna

Bozsena grófnő

Tordy Géza

Dragomir Populescu Moritz (herczeg)

Pindroch Csaba

Kudelka (Bozsena grófnő inasa)

Király Levente

Tschekko

Palya Bea Tóth Adrienne

Manja (fiatal cigánylány)

Alkotók

szerző: Kálmán Imre
karmester: Silló István
rendező: Eszenyi Enikő
díszlettervező: Kentaur
jelmeztervező: Szakács Györgyi
zenei vezető: Silló István
karigazgató: Kovács Kornélia
koreográfus: Duda Éva
dramaturg: Böhm György

Hozzászólások

Jaaj! :) Én ezt Miskolcon a Nemzetiben láttam, még "gyerekfejjel"! Nagyon szép emlék azóta is! :)))

Válasz

http://www.mtv.hu/videotar/?id=9056

Válasz

Szia, teljes mértékben igazad van. :):):)
Ha ettõl elvonatkoztatok: valóban remek szórakozás volt :)
Köszi, hogy válaszoltál.

Válasz

Érdekeseket írtál. Már ami a dolog mélyét érinti, legalább is nem kellene ennyire komolyan venni, talán...
Sok darabot, filmet nézünk-élvezünk, legyen az bármilyen mûfaj, amiben a történtek, a szereplõk jelleme kevésbé szimpatikus, akár érinti a történelmünket, akár nem. Persze ha egyszer felmerülnek ezek a gondolatok, nyilván nehéz tõle szabadulni. Nekem az írásod alapján sem törtek fel ilyen érzések a darabbal kapcsolatban, pedig nem vagyok az a minden-mindegy-csak-mulassunk fajta, és szerintem Eszenyi sem az. Lehet, hogy a szerzõ az volt, nem tudom.

Én pusztán szórakoztató darabnak tartom, bõven megáldva humorral (ami bizony Pindroch Csabának, Tordy Gézának, Nagy Ervinnek és persze Bozsena grófnõnek köszönhetõ nagyrészt - hejj, meg a teheneket ne hagyjuk le :DDDDDDDD) és megspékelve Kálmán Imre csodálatos muzsikájával és egy nagyszerû látvánnyal. És kb. ennyi. Nem kell ebben többet vájkálni, csak leülni és hagyni magunkat.
Sok valós történetet, életképet ismerek Kolozsvárról a felmenõim által, van ebben némi igazság, no meg túlzás is. Ez egy szeletke abból a sok évbõl, személyiségbõl, akik ott éltek. Voltak ettõl sokkal szörnyûbb tettek, karakterek a történelmünkben bõven, kár azon már "bánkódni", hogy mi volt. Sajnos a jelenben is megesik az ilyesmi, csak nem így tálalva.
Persze megértem, ha valakinek ez a darab így nem nyújt szórakozást, de én valahogy ki tudok ebbõl "kapcsolni", és csak a hang/látvány/humor oldalba belemerülni.

Válasz

Julius Brammer-Alfred Grünwald szövegkönyve alapján
Erre értettem a szerzõt, nem Kálmán Imrére

Válasz

Szia Marteeka, én is láttam, ráadásul az elsõ sorból. De mivel más helyett mentem el, ez nem az én mûfajom, így nem ájultam el tõle. Bár sok mindenben kellemes meglepetés volt, én még rosszabbra számítottam. A fõszereplõ hölgynek csak a méretei és a frizurája voltak kicsit zavarók; de mivel senkinek az énekébõl sem értettem egy kukkot sem (kivéve a drága Király leventét :D)így Marica áriái nem voltak kivételek számomra. (És mellesleg németül sem tudok.) A hölgyben viszont nagyon tetszett a régies, karádys hanghordozása; ez nagyon kellemes pluszt adott a játékához.
Pindroch mindent vitt!!! Elementárisan bohóckodott, egyszerûen szupi aranyos volt. Meg egyébként is a bohózati elemek miatt volt a darab egyáltalán elviselhetõ: Tordy, Nagy Ervin, Király Levente, Lizácska, Bozsena grófnõ sármos ökörködése feledtette azt a szörnyûséget, amit a mélyben megsejtettem.
Na, a darab mélyrétege, az, ami zavart.
Bár tetszett kicsit Marica dominanciája; a korabeli történetekben mindig fordított a felállás: a gyárigazgató elcsábítja a szegény gépírókisasszonyt... Szerintem Eszenyinek is ez a domina-vonal tetszett meg. (Én is nõ vagyok, a félreértések elkerülése végett...)
Na és most rátérek végre arra, amit rémisztõnek találtam: ez olyan, tõlem nagyon idegen jellemû emberekrõl szólt, akiket ráadásul nem is kedvelek. A fõszereplõ egy semmirekellõ lump, aki elivott egy nagy vagyont; és most is azon kesereg, hogy nem mulathat, nem ihat együtt az urakkal. Ez nagyjából az egyetlen érdeme, amit Tscekko is megemlít: senki sem tud olyan nagyvonalúan mulatni, mint az intézõ úr... Ezért az intézõ megtanítja poharat törni. És a darabban elejétõl végig folyik a pia, az ivászat, a mulatozás. A legtöbb szereplõje semmirekellõ, dologtalan alak, a démonikusan magukat rázó roma lányokig bezáróan. Az jutott közben eszembe: Na, ezek itták el Magyarországot... Ezek az arisztokrata urak, akik az alkoholgõzös fejükkel nem gondolkoztak azon, hogyan maradhatna magyar város Kolozsvár... És akik semmit sem értettek a gazdálkodáshoz, de ez nem is érdekelte õket...
Persze, azt hiszem, ez a mulatozós, duhaj darab nem annyira az úri muriról szólt, mint inkább a szerzõrõl; piás-mulatós ember írhatta. És akik elõadták és megnézték, a színházi közeg szintén ezt a stílust, feelinget tartotta természetesnek. Sármos és vicces és elragadó, nem mondom; de mégis: iszonyúan undorító és félelmetesen gonosz is egyben. Mármint a részeg ember. És itt mintha mindenki folyton részeg révületben élne és viccelõdne. Ez a bulizzunk, bébi - hát, neeeeem az én világom. Eszenyié biztosan ilyen, meg még sok emberé; de én köszike, inkább kimaradok az ilyesmibõl...

Válasz

Végülis azóta már én is megnéztem Szegeden, volt néhány elem, ami kifejezetten nem tetszett, de összességében pozitív a végeredmény.

Nekem a rendezés szimpatikus volt, fantasztikusan látványos, a táncosok, Kentaur díszlete, és a sok tömény humor, valamint a karakterek/színészek + a tehenek csúcsok voltak. Egyedül Lukács Gyöngyi (Marica) "zavart", pontosabban, hogy túl "operásan" énekelt, vagyis kevés kivétellel egy szót sem lehetett belõle érteni :((((((

A másik legbosszantóbb volt a német feliratozás, mivel értek németül, folyton azon volt a szemem és akarva-akaratlanul olvastam, ami jelentõsen rontotta az élményt. Mondjuk ennek annyi elõnye volt, hogy a fent említett Marica dalok legalább ebben a formában érthetõek voltak :)

Talán az elsõ felvonás volt kicsit nyomasztó, már-már unalmas (számomra), de a másodiknál kárpótoltak és tényleg élményteli összképet sikerült elérniük.

Persze én szeretem az operettet, fõleg Kálmán Imrét :)

Válasz

Szia, én láttam, nekem nem jött be. A tavalyi szegedi elõadáson voltam, már nem emlékszem tisztán, hogy mi nem tetszett. A színészek nem voltak rosszak, éppen a rendezéssel voltak fenntartásaim.

Még azért hozzá kell tennem, hogy nem vagyok operettbarát. Szóval elõitéleteim is voltak. Ennyire kell komolyan venni a véleményemet.

Válasz

Látta valaki az Eszenyi féle rendezésben? - már aki hajlandó is hozzászólni :)

Válasz