Előadásunkban ezúttal is - mint legutóbb - "ősmaradványok" (fossziliák) lesznek láthatók, de most nem a nők hervadhatatlan, örökzöld nőiességére, hanem a férfiak eredendő, titokzatos "férfiasságára" fókuszál a koreográfia. Az, amit a tánc megidéz majd, a mélyből felszínre hoz, három metszet az elmúlt, ősi időkből. Pogány-szertartásos lesz az első, mely a természetet megbabonázni képes férfierőt példázza majd. Beteljesült-szerelmetes a második, s benne az ájult lágyság "gyémánt-kemény" állapota - így definiálta Hamvas Béla a szeretni tudást. Tragédiás-mitikus a harmadik, az önmagával szembenéző, önmagára támadó hőst idézi. Mindháromnak saját karaktere van bár - titkuk nem vegyül más titokkal, idejükben sincs közös -, de összeköti őket a tiszta képzelet, a férfi-öntudat holdfényes világa, idegrendszerünk gyökérerezete. Bennünk laknak bizony, joguk van - ha másképp nem is: egy "pillanatfelvétel" erejéig legalább - bemutatkozni. Hogy látva láttassék az, amiről Rilke a Harmadik Duinói Elégiában szólni próbál: "Látod, mi nem úgy szeretünk, mint a virágok, épp csak / egy év körein; karunk, ha ölel, benne, ki tudja, / mily ős kor nedvei keringnek." (ford: Tandori Dezső)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások