Van, akit az icipici-állatodás tova-Rángat, a pénz szaga keveset adó.Van, aki az ide-oda hajtást félti,A szívmély fáj, de az agya rohanó.Van, akit a távoli csudaság-menedékIdegenüléstől idemotivál.Van, aki az eszmén folyton-folyvástIdealizál, majd demoralizál.

Pagonyba át és Pagonyba bePagonyba mész, hát Pagony, na nePagony megett és Pagony felettPagony ma vár már Pagony helyett

Nincs oka másra, ha józan az ember,A jóra terel - mi a hely, hol a tét?Versike mondja, de sanda a dallama,Túl sok a rém, bekerít ez a lét.Álmodva, feszülve, anyázva, szeretve,Magasba’ lebegve esőt kapunk,Riadva, merülve, egyéni közösbeKapaszkodunk, és itt ragadunk.