Mindenkit megnyúzunk

előadás, magyar, 2009.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

1944. június 6-a. Normandia. Az a bizonyos partraszállás, amely megfordította a világháború menetét. Egyetlen nap, és feje tetejére áll a világ, az álmatag kisváros. Gépfegyversorozatok, légi támadás, robbanások mindenütt. Átvonuló katonák, nyomulók és menekülők, amerikaiak, németek - ám a lónyúzó mesternek és családjának nem ez a legfőbb gondja. A Marie lányukkal (mindkét lányuk Marie) négy éve együtt háló német katonát igyekeznek véglegesen bevonni a családi kötelékbe. Magyarán megnősíteni. A lehető legalkalmatlanabb pillanatban. Német vőlegény a partraszállás közepén. De a sintér és családja - dacolva háborúval, bombázással - élni akarja mindennapos, megszokott életét. "Az agyamra mennek a partraszállásukkal!" - fakad ki az Apa a rekeszizmokat nem kímélő játékban. És tovább boncolja az elhullott lovakat.

A(z) Budapesti Kamaraszínház - Shure Stúdió előadása

Stáblista:

Hozzászólások

3/10

LTV 2010 febr. 07. - 14:41:46 3/10 Előzmény csuribuksi

Február 6.-án láttam a Mindenkit megnyúzunk elõadást.
Szeretem Viant, de ez az írása gyenge, a darab pedig erõtlen, szétesõ, néhol kínos.
Az a szerencse, hogy a nézõk közt volt egy csinos lány, legalább õ felderített. :)

Válasz

8/10

csuribuksi 2009 dec. 14. - 13:59:42 8/10 Előzmény FElepHánt

Keserédes,tragikomikus darab, remek szórakozás, az ellenállás vezetõje, illetve a gyermekszereplõ rontja a színvonalat. Egyébként kiváló darab!

Válasz

10/10

FeHér Elephánt Kulturális Ajánló Portál------- -------------------------------- MINDENKIT MEGNYÚZUNK!--------- Kiss Csaba----------- Budapesti Kamaraszínház-------- Százhúsz évet teljesített, ha írásait, filmjeit nézzük, jazzel súlyosbított létezését is beszámítva volt az egyezerkétszáz is: /de/naturálisan élt 42 évet... A Tajtékos napok-on túl kevéssé ismert nálunk, színdarabjaival ugyan többen próbálkoztak, kevés sikerrel, ponyvaízû kisregényei pedig nem ütötték meg a mércét. Kiss Csaba érett tapasztalattal, kemény kézzel sûrítette kisszínpadra az eredeti mûvet, amelyet igen rossz szemmel nézett a kollaboráció-tagadó hivatalosság és a gyõzelmi mámorba szédült nemzeti öntudat. De a zseni már akkor kimondta: szépen megfért az ágyban a német és a francia, nem is beszélve az együttmûködés aszexuális lehetõségeirõl. Boris Vian-nál áldozat a náci katona, az amcsinak meg fogalma sincs, hogy hol van és miért, csak az õshonos franciák élnek vígan: a hatalomra hajtó ellenállóknak mindegy, civilt robbantanak-e vagy fasisztát, az istenadta nép pedig oly boldogan belez, trancsíroz és házasodik, mintha nem is a normandiai partraszállás történelmi napjait élné. Töményen színes Berzsenyi Krisztina színpada, egymás mellett lóg a bontásra váró lótetem és a Vörös Hadsereg ejtõernyõse, a néprádión nincs távkapcsoló, de míves ütésekkel tetszés szerint szólaltathatjuk meg Londont, Párizst, vagy a német katonai adást. A forgatagos cselekmény elevenen lüktet, - a rendezés jóvoltából végre egyszer hazai színpadon is nagyot hasít az abszurd humor. Az õserejû hitelességû Horváth Lajos Ottó és az eleve ionesco-hõsnek született Kocsó Gábor nyitó párbeszéde, melyhez a Kriplijét lazán felülíró Lengyel Tamás csatlakozik, a szövetségesek légicsapásaival támogatva: bõdületes robbanékonyságú expozíció. Egymás után esnek be a segítséget kérõ német és a lakossággal jótékonykodni vágyó amerikai katonák. Szabó Margaréta az USA technikai fölényét taglózza le fenomenális csáberejével, Mesterházy Gyula GI-közlegénye után a magasabb rangú Király Attila délcegsége is ágyába szédül, késõbb a mérsékelten szobatiszta "Deutschland, Deutschlan über alles"-elõénekes Szûcs Péter Pál-t is kisegíti, egyedül a náci fenevad bõrébe bújt galamblelkû kispolgár, a lenyûgözõ karakterû Sáfár Kovács Zsolt menekül meg egy lavór vízbe fejelve. A hadviselõ felek végül póker-csatában mérik össze erejüket, a magában is kristály-tökéletességû jelenetben mindenki gyõztes: az ellenségtõl elnyert harci öltözetben, teljes fegyverzetben távozhat... A négy szereplõ együttmûködése káprázatos: Kvartett a Háború Végezetére... A virulens tempót áramszünetnek álcázott, indokolatlan szünet töri meg. Teljesen felesleges, dramaturgiailag értelmetlen, manapság már vígan kacagunk egyvégtében egy ilyen kiváló elõadást, - utána viszont nehezn tápászkodik fel a büfébe ûzött együttes. Hála a felmentõ seregeknek, mégis sikerül: Dózsa Zoltán pilótája többszöri nekigyûrkõzéssel landol hatalmas ejtõernyõjével, Fekete Linda kánkántáncosba oltott gyévuskája vérbõ szovjet katona-dalokkal agitál, míg az áhított menyegzõi lakoma vezéralakjaként, Übü Mama-i elánnal Szilágyi Zsuzsa próbálja fékezni gyermekei hidegháborús ellentéteit. Igazán eljöhetne testvér-háborunkat békíteni nemes hazánkba is, talán akkor, együtt nyújtózkodva a napos fövenyen, még megúszhatjuk a vészjósló torzsalkodást... Kiss Csaba telibe találta a viani abszurd stílusát, bár nekünk is lenne olyan világháborús drámánk, amelynek nézése közben így kiröhöghetnénk magunkat!

Válasz

Értékelés:

12 szavazatból

Szerinted?

Mindenkit megnyúzunk

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: