A Szatmárnémeti Északi Színház vendégelőadása.

A Harag György Társulat és a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia közös produkciója

Az 1956-os Broadway-premier óriási sikere nyomán a My Fair Lady sorra hódította meg a világ musicalszínpadait, az 1964-es mozifilmváltozat pedig meghozta a világsikert is a számára, Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével.

A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász (Pügmalión) mítosza ihlette.

Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének a nagymesterét, felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalomal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, egy egyszerű kis utcai virágárúslányt, meghallván, hogy „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Nem csekély magabiztossággal fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: fél évnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben, a követségi bálon.

Elizában, a kezdeti ellenkezést követően a tudásvágy győzedelmeskedik, Pickering pedig belemegy a fogadásba. Ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban ezúttal is megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De mi lesz most vele? Mi lesz most belőle ezután? Milyen utat vesz ezután az élete? Nem látja tisztán a jövőt és rengeteg kérdés feszíti.
Higgins mindeközben rádöbben, mennyire hiányzik neki a lány, milyen fontossá vált számára a jelenléte… A mítosszal ellentétben azonban a musical cselekménye nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan Shaw darabja sem: a történet nyitott befejezéssel zárul. És ez miért volna baj?

Alkotók:

Rendező: Andrei Șerban m.v

Társrendező: Daniela Dima m.v.

Karmester: Novák Ștefan m.v.

Koreográfus: Bodor Johanna m.v.

Díszlettervező: Irina Moscu m.v.

Jelmeztervező: Kiss Zsuzsanna m.v.

Dramaturg: Daniela Dima m.v., Bessenyei Gedő István

Zenei vezető: Manfrédi Annamária

A koreográfus munkatársa: Bordás Attila m.v.

Zenei munkatárs: Bakk-Dávid László

Korrepetitor: Manfrédi Annamária, Balaskó Balázs m.v.

A jelmeztervező munkatársa: Szabó Anna

Rendező- és dramaturgiai asszisztens: Balogh Ádám e.h., Tamás Ágnes

Román nyelvű fordítás: Daniela Dima m.v., Tamás Ágnes

Szereplők:

Eliza Doolittle: Budizsa Evelyn / Kovács Nikolett

Henry Higgins: Bodea-Gál Tibor

Pickering ezredes: Frumen Gergő / Orbán Zsolt

Alfred P. Doolittle: Rappert-Vencz Gábor

Mrs. Higgins: Méhes Kati

Freddy Eynsford-Hill: Erdei Máté / Szabó János Szilárd

Mrs. Eynsford-Hill, Szobalány: László Zita

Miss Pearce: Keresztes Ágnes

Harry, Hoxton-i férfi: Poszet Nándor

Jamie, Selsey-i férfi, Kikiáltó, 1. Cockney: Péter Attila Zsolt

2. Cockney: Erdei Máté / Szabó János Szilárd

3. Cockney: Frumen Gergő / Orbán Zsolt

Kárpáthy Zoltán, Kocsmáros, Járókelő: Gaál Gyula

Lady Boxington, Szobalány: Gál Ágnes

Transzilvánia királynője, Szobalány: Rappert-Vencz Stella

Mrs. Hopkins, Szobalány: Laczkó Tekla

Mrs. Higgins komornája, Szobalány: Bogár Barbara

Szobalány: Sosovicza Anna

Görög diplomata: Kovács Éva

Virágáruslány: Vonház Ingrid

Covent Garden-i és Tottenham Court Road-i tömeg, az Ascot-i lóverseny résztvevői és a Követségi Bál vendégei: Budizsa Evelyn / Kovács Nikolett, Erdei Máté / Szabó János Szilárd, Frumen Gergő / Orbán Zsolt, Bogár Barbara, Gaál Gyula, Gál Ágnes, Keresztes Ágnes, Kovács Éva, Laczkó Tekla, László Zita, Péter Attila Zsolt, Poszet Nándor, Rappert-Vencz Stella, Sosovicza Anna

Közreműködik a Harag György Társulat tánckara: Graz Denisa, Kengye Ádám, Kispál Nándor, Szilágyi Janka, Vonház Erik Andreas, Vonház Ingrid