A Noé bárkája szövegkönyvét egy 15. századi chesteri misztériumjáték nyomán a zeneszerző írta. Az ószövetségi vízözön-történetet egyszerűen elbeszélő opera számára Benjamin Britten elképzelése szerint egy templom vagy egy nagy csarnok az ideális helyszín. A mű ősbemutatóját 1958-ban, az Aldeburghi Fesztivál keretében, az orfordi templomban tartották az Angol Nemzeti Opera művészei és amatőr gyermekénekesek közreműködésével. Isten hangját prózai színész szólaltatja meg, Noé és felesége szerepét énekli felnőtt, a többi szereplő gyermek. A gyermekszereplők mellett a hangszeresek többsége is amatőr volt, a zenekarban csupán néhány hivatásos muzsikus játszott. A hallgatóság - vagyis a gyülekezet - a zeneszerző elképzelése szerint együtt énekelte az előadókkal az eredeti szövegbe betoldott egyházi himnuszokat. Britten virtuózan hangszerelt - kis zenekart alkalmazó - partitúrája briliáns példája annak, hogy miként lehet visszafogott hangszeres és vokális igényekkel, amatőröket és profikat közös munkára bírva igen hatásos zenés színházat létrehozni.
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások