Varázslatos és titokzatos szavak, álmodozásra hívók, szavak amelyek olyan gyönyörűséges világokat teremtenek a közönség fejében, melyre látványhatás nem lenne képes.
Egy zongorista abszurd története. Valakié, aki egy hajón született, aki az egész életét egy hajón töltötte, s aki az életét "hajójával" együtt fejezi be.
Itt vannak. A történet összes szereplője: a zongorista, de az is, aki a trombitáján játszik, és Danny Boodmann, és Jelly Roll Morton, és a kapitány, a gépészek, az emigránsok. Itt vannak, a közönség előtt: íme előjönnek, élnek, egytől egyig a történet szavaitól.
És a közönség csöndben mind felszáll arra a hajóra, a Virginian-re, nézik, ahogy a zongora repül, mint Chagall képén és hallgatják, hogy lesz vége egy abszurd, de nagyon emberi történetnek.
Először Olaszországban, 1994-ben került színre a Novecento, amit Baricco kifejezetten a Settimo színház társulatának írt. Az produkciót Gabriele Vacis rendezte, Eugenio Allegri adta elő. A Settimo színház azóta híressé vált azzal a "narratív színházi" filozófiájával, amelyre a Novecento is épült.
Ugyanezt a filozófiát képviseli Fusani rendezése is. A történet köré szerveződő előadás rábízza magát a néző fantáziájára. Nem akar megmutatni, nem akar eljátszani. Tim Tooney elmeséli a legjobb barátja, Novecento történetét, amit Jelly Roll Morton és George Gershwin zenéi színeznek.
A(z) Pécsi Harmadik Színház előadása
Hozzászólások