- dupla előadás-
A Vol. 1.3 egy háromrészes dupla előadássorozat, Oberfrank Réka és Molnár Csaba koreográfusok vezetésével. A tavalyi évadban három különböző alkalommal mutatták be saját alkotói folyamatuknak a három stációját. Célunk ezzel az volt, hogy ne egy premierrel fejeződjön be a kreatív munka, hanem folyamatban gondolkodva mutassuk meg az egyes részeket. A mostani estén látható darabok a harmadik stáció, azaz az alkotói folyamat lezárásnak darabjai voltak.
Oberfrank Réka-MU Színház: Miracle
időtartam: 50 perc
korosztály: 12+
Oberfrank Réka az alkotói folyamat második részének, a Zoom című koreográfia nyomán gondolkozik tovább. Az említett női trió kibővítése, kontextusba helyezése, a néző figyelmének finom vezetése által jutunk új helyekre a már elindított absztrakt világon belül. A testet továbbra is mesterműnek tekintve, de immáron hét táncos testét más módokon felszabdalva hívjuk utazásra az érdeklődőket. Hogyan tudjuk ezeket a részeket interakcióba helyezni egymással? Mi történik, ha a testeket egy masszának látva mozgunk ezen gondolati sík mentén? Mit üzen maga a test? Milyen további képek, absztrakt mozgás által asszociatív gondolatokat ébresztő pillanatok kerülnek elő, mígnem a kezdetben egy nagy masszából álló testek individuumokká fejlődnek, és meghódítják a rendelkezésre álló teret?
Alapkoncepció és koreográfia: Oberfrank Réka
Táncolják: Eyassu-Vincze Barbara, Horváth Attila, Keresztes Patrik, Lukács Levente, Szász
Zsófia, Thury Zita
Zeneszerző: Porteleki Áron
Fény: Pete Orsolya
Jelmez: Vass Csenge
Molnár Csaba-MU Színház: ÖRDÖG
időtartam: 30 perc
korosztály: 18+
A trilógia utolsó része egy szóló, melyben a klasszikus formákhoz nyúlok vissza és ezeket dekódolom. A középpontban a test, valamint a választott zenéhez való kapcsolata áll. A formákat egy adott időszak, iskola, ország, személy, politikai klíma, trend szellemisége és esztétikája hozza létre, befolyásolja kialakulásukat. Vannak formák, amelyeket bizonyos időszakokban, nagyon leegyszerűsítve, szépnek, vannak, amelyeket csúnyának tartunk, ugyanígy a tánc is gyakran beleesik ebbe a duális megkülönböztetésbe. Ami szép, azt általában jónak, ami csúnya, azt rossznak tekintjük. A táncot nem lenne szabad és nem is lehet ilyen módon megítélni, mert ezzel a test és annak sokfélesége, vagyis a létezés felett mondunk ítéletet. A társadalmi berendezkedésnek, vallásnak, tradícióknak, politikai propagandának köszönhetően bizonyos tánctechnikák hierarchizálódtak és kanonizálódtak, és az azok álltal képviselt esztétikumok és formák is, melyek a legtöbb professzionális táncképzésben a mai napig megkerülhetetlen tánctechnikákként vannak számon tartva. Ilyen például a klasszikus balett, amely a legtöbb tánciskolában a tanmenet legstabilabb részét képezi.
Alkotó és előadó: Molnár Csaba
Fény: Payer Ferenc
Zene: Sergei Rachmaninoff, Piano Concerto No.2, Op.18, II.Adagio sostenuto, III. Allegro scherzando
Hozzászólások