Oberfrank Réka-MU Színház: Top X vol.1 Dear 21st century! (12+, 40 perc)
Az előadás inspirációját a mai X,Y,Z generáció közösnek vélt mindennapos kérdései, ügyei,
elakadásai, frusztrációi és az erre való reakciók adják. Tudásunk, informáltságunk fő forrása az
internet, valamint az okos telefonok, közösségi oldalak, applikációk által keltett folyamatos
információs dömping. Azonnal értesülünk a hírekről, megtanulhatunk szinte bármit, hiszen csak egy
kattintásra van tőlünk. Értesítenek minket arról, hogy mi felháborító vagy pont, hogy mit kell
támogatnunk, méghozzá most azonnal. Látjuk a világ történéseit, megmondó embereit, a megmondó emberek véleményét és mindenki más véleményét róluk. Könnyű elhinnünk, hogy bárkik lehetünk, de a minden tudás és szuper informáltság látszatában vagyunk-e egyáltalán valakik? Hogyan lehet ezt feldolgozni és a helyén kezelni, maradt e még csend és tisztán látás bennünk?
Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre, gondolatkörökre reagál a darab, megmutatva az ember még
létező lelki érzékenységét, testi intenzitását, erejét, a virtuális valóságon túli útkeresését.
Alkotó, Előadó: Oberfrank Réka
Zene, Hang: Porteleki Áron
Videó anyag: Ofner Gergely
Fény: Pete Orsolya
Promóciós Anyag: Mártai Flóra
Mentor: Zsalakovics Anikó
Molnár Csaba-MU Színház: Gods and monsters (18+, 30 perc)
Molnár Csaba táncos, korográfus. Tanulmányait a Budapest Kortárstánc Szakközépiskolában, majd a
brüsszeli P.A.R.T.S.- ban végezte. Táncosként a firenzei székhelyű Compagnia Virgilio Sieni- vel
dolgozott, alpítója a BLOOM! Tánc Kollektívának, több kollaboratív projekt társalkotója és jelenleg a
Hód Adrienn álltal vezetett HODWORKS tagja.
Saját, egész estés önálló munkáival (Decameron, Nyúzzatok Meg, Eclipse, Ökör, Tropical Escape,
Winter Journey, Watch Me Happening, Deeper) 2015 óta évente jelentkezik. Több alkalommal
vendég koreográfusként készített táncelőadásokat ismert hazai és külföldi együtteseknek,
csoportoknak, mint a Közép Európa Táncszínház, En Knap Group, Tanzmainz vagy a Studio Alta.
Munkáiban a legnagyobb természetességgel egyeztet össze bármiféle kifejezési eszközt, amelyek
egymásra hatásaival azt vizsgálja, hogyan válhatnak az ember privátnak gondolt jelenségei egy
univerzális, felszabadító, színházi élménnyé.
“A folyamatban sokat dolgoztam egyedül. Az egész rajzokkal kezdődött, amik elkezdtek megjelenni a
táncfüzetemben. Arra lettem figyelmes, hogy ezek sokasodnak, majd vettem egy rajzfüzetet, amiben
szisztematikusabban folytattam a munkát. Egy ponton makettet készítettem, hogy lássam,
megközelítőleg mindez hogyan nézne ki a valós térben, melyik képet lehet a fizikai térben leképezni,
és melyik az, amit az emberi testtel tudok létrehozni. Munkáimban próbálok szabadon használni
bármiféle kifejezési eszközt, ezért gyakran kérdésessé válhat egy-egy alkotás műfaji meghatározása.
Ami foglalkoztat, az a kísérletezés a számomra új eszközökkel, majd a létrejött munkának a
hagyományos színházi helyzettel való ütköztetése.
Történetmesélés helyett egy az érzékekre ható atmoszféra megteremtésére törekszem. Számomra
alapvetően kérdéses, hogy a tánc, a mozgás vagy önmagában a mozgó emberi test képes-e
egyértelmű narratívák közlésére. Talán ez nem a tánc feladata, és ez nem is a műfaj erőssége.
Ezúttal próbálok egyensúlyt teremteni az élettelen, de erős szimbolikát hordozó kép és a hús-vér
ember között.” Molnár Csaba
Alkotó: Molnár Csaba
Előadók: Horváth Máté, Juhász Adél, Raubinek Lili
Zenei konzulens: Porteleki Áron Látvány és fény: Dézsi Kata, Molnár Csaba
Jelmez és díszlet: Molnár Csaba
Külön köszönet: Marcio Kerber Canabarro, Hód Adrienn, Muskovics Gyula, Szabó Veronika, Vadas
Zsófia Tamara, Vass Imre
Hozzászólások