Oidipusz életének abban a korában van, amikor szembesülnie kell a kérdéssel: ki vagyok én? Ha ember vagyok, aki ebben a világban élek, akkor van énem, amely arra kényszerít, hogy döntéseket hozzak, és cselekedjek. Minden cselekedetem által bűnössé válok - függetlenül attól, hogyan döntök. Ez a bűn szenvedéshez vezet, mert énem egyoldalúságra van ítélve. Cselekedeteimből és szenvedéseimből tanulva azonban olyan belátásra jutok, hogy végül képes leszek legyőzni énemet és magamra találok. Önmagam megismerése a célom, mert önmagunk megismerése isten megismerése (is)...
Oidipusz (is) úgy véli, értelmével uralkodhat a valóságon; szenvedélyes nyomozása az értelem szenvedélye. Azonban amíg azt keresi, hogy mi a rossz okozója a körülötte lévő világban, egyre inkább önmaga mélységeibe pillant és rájön, hogy azt, amit keres, mindvégig magában hordozta. Oidipusz életének kiemelt pillanata ez a megértés, és ez a pillanat mindannyiunk életében bekövetkezik. Az út innen már csak befelé, a teljes bezárkózás felé vezethet. A vakok tisztánlátásához.
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások