ORPHEUSZ ÉS EURYDIKÉ Zsótér Sándor Operaház
A Megyeri-híd lendületes pilonja, egy zuhanófélben levõ vasúti kocsi, meg holmi mediter-
rán kockaházak teszik izgalmassá a színpadképet, ráadásul szinte állandó mozgásban szab-
dalják, alakítják a teret. A furcsa színek ismétlõdnek a kórustagok öltözékén, melynek leg-
fõbb dísze a fejre illesztett vörös gumilabda... Katharina Wagner Lohengrin-jén még csak
a wagnerbe rokkant német vendégek "búú"-ztak, giccsbe idült nagyközönségünk igen ta-
nulékony: a tapsnál hasonló ökörbõgéssel fogadták a rendezõt. A kritikusok ""értelmezni"
próbálják az extrémitásokat, melyek csupán korszerû látványvilágot teremtenek, vizuális
élményhez kötve a zeneit. A vizuális momentumok nem bírnak jelentéssel, "Dinge an Sich",
önmagukat képviselõ elemek, ahogy egy absztrakt képen, itt sem szükséges vulgáris meg-
feleléseket keresni. Ambrus Mária, a Törpe és a Várakozás Párisi udvarának liftje után,
ismét bizonyságát adja különleges talentumának, Zsótér Sándor pedig permanens válto-
zatossággal élénkíti a statikus áriák, kórusok hátterét. Ideje lenne beletanulni a korszerû
operaszínpad formanyelvébe, mielõtt végképp elmerülnénk a megkövült ódivat flitteres
Csipkerózsika-álmába.
A Fischer Ádám vezette zenekar ragyogó teljesítménnyel rukkol ki: részben a korabeli
hangszereket használva, végig káprázatos intenzitással tolmácsolta Haydn meglepõ drá-
maiságát. A kórus egyenrangú fõszereplõje a produkciónak, a holt lelkek fájdalmas éne-
két csak a fúriák õrjöngõ vijjogása múlja felül, tetézve a 200 éves trombita-harsona-kürt-
modellek pokoli erõvel sistergõ hangzásával. Rost Andrea áradó muzikalitással, tág ívû le-
gátókkal énekli Eurydikét, felejthetetlenek halálának sejtelmes pianói, de legalább eny-
nyire az egész kép: "A Léthe hullámain süllyedek"-állapot a kórustagok fekve görgõ tes-
teinek futószalagán kilebegve jelenítõdik meg. A groteszk labda-kalpagok is funkciót kap-
nak Kreon harci áriájában, Szegedi Csaba energikus játékát a fejekrõl lekapott gömbök
hisztérikus dobálásával tetézi, a véletlenül/?/ a közönség felé röpülõket pedig párduc-
mozgású kapus-süvölvények hárítják... Cser Krisztián Plutójában nagy reményeket keltõ
orgánumot üdvözölhetünk újra, mely méltó a figyelem középpontjában álló fenomenális
tenor, Kenneth Tarver szintjéhez. Kifinomultan lírai, mégis férfiasan erõteljes, zeneísé-
ge varázslatos, átélése, játéka lenyûgözõ. Az õrülési jelenetben akrobatikus pantomim-
mel hatványozza a hatást, de ugyanilyen szuggesztívek elmélyült hallgatásai is. Ezen a szín-
padon évtizedek óta nem hallhattunk hasonló formátumú énekest, csak álmodni merjük,
hogy a jövõben még találkozni fogunk vele.
Zsótér Sándor és Fischer Ádám összefogása egyedülálló produkciót teremtett, elképesz-
tõ luxus, hogy mindössze két /KETTÕ!!!/ alkalommal volt hallható.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások