Mindegyik jelenet analógia a központi témára, vagy annak irányába mutat:
"A szétporladás elve:
A teljesen szétesett világ újra egységesnek tekinthető. Ami folyékony, az rendezetlenül szétáramlik. Ami folyékony az egységes. A tenger milliárdnyi cseppből áll, de a tenger egy. Ami szilárd, de elemeire bomlik, az rokon a folyékonnyal. Ilyen a sivatag. [?] A természet és benne az ember sorsa: a szétaprózódás. Legyen szó az ősrobbanásról vagy a kontinensek szétszakadásáról vagy az emberi tevékenységek specializálódásáról, családról. De ha a fragmentum önálló életre kel, és ragaszkodik átmeneti állapotának állandósításához, úgy a folyamat megreked, zátony, gát, dugulás keletkezik. A fragmentum elszigetelődve, önmagára maradva, külső viszonyaitól elszakítva elkorcsosul, és önmaga hozza létre továbbbomlásának okozóit: betegségeket, terrort. A fragmentum e belső aktivitást katasztrófaként éli meg."
A szereplők:
- egy XIX. század végi család: fiatal pár és gyermekeik, akik túszul ejtik saját szüleiket
- az idős Izisz napjainkban
- egy japán sztárriporter
- Anubisz, az egyiptomi kutya
A japán teaszoba TV stúdióvá alakul át, mikor Kiss Erzsi saját zenéjével riporterként folyamatosan "élőben tudósítja" a színpadi eseményeket, melyekhez képi kommentárok is társulnak, és a néhol beleszövődnek Schubert: Halál és a Lányka akkordjai is.
A(z) Artus előadása
Hozzászólások