A magyar táncegyüttesek körképét bemutató estet 2013-ban Pas de Trois ’13 néven hívtuk életre. A kezdeményezés égisze alatt a Győri Balett és a Pécsi Balett vendégeskedett az Opera balettegyüttesének otthonában, 2014-től pedig már a Szegedi Kortárs Balett társulata is csatlakozott az eseményhez, ennek megfelelően változott a program elnevezése is Pas de Quatre-ra. Azóta minden évadban egyszer, egy estén együtt látható az ország négy legnagyobb balett-társulata.
1. Győri Balett – Velekei László: PianoPlays - etűdök Liszt és Wagner műveire
Koreográfus: Velekei László
Zene: montázs Liszt Ferenc és Richard Wagner műveiből
Zongorán felvételről közreműködik: Balázs János
Dramaturg: Csépi Alexandra
A koreográfus asszisztense: Jónás Zsuzsa
Jelmez: Győri Gabi
Fény: Yaron Abulafia
Velekei László Harangozó-díjas koreográfus műveiben mindig az egyéni tettek és a társadalmi megítélés között feszülő ellentétek jelennek meg. Új koreográfiájának megalkotásához most azonban egy örök, mindannyiunk által ismert témát, a szerelmet választotta. A rövid etűdökből felépülő produkció a szerelem különböző arcait mutatja meg, mely olykor viharos tenger, máskor lassan csobogó, rejtett patak. Harc és játszma két ember között: megsebezni és sebet szerezni, meggyógyítani és meggyógyulni. De vajon ki vérzik el a másiknak okozott sebből?
A „szerelmi ringbe” a Győri Balettvezető táncosai szállnak. Hozzájuk társul fiatalos lendületével, kiemelkedő technikai virtuozitásával Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, aki egyéni zenei látásmóddal, saját elképzelései mentén tolmácsolja Liszt Ferenc és Richard Wagner zongoraműveit.
2. Pécsi Balett – Molnár Zsolt: Belső vonzás
Koreográfus: Molnár Zsolt
Zene: montázs
Táncolják: Frank Edina, Karin Iwata,Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Koncz Péter, Szabó Márton, Matola Dávid, Varga Máté
A Harangozó-díjas Molnár Zsolt koreográfiája az emberi kapcsolatok létrejöttét vizsgálja. Hogyan és miként lesz számunkra szimpatikus valaki, hogyan születik meg egy pillantás alatt a szerelem? Mi az a belső rezgés, amelyik egymás felé fordít bennünket? Milyen fázisokon megy keresztül a férfi-nő kapcsolat, a barátság, egy csoport kialakulása a harmonikus befejezésig? Kapcsolataink meghatározzák életünk és személyiségünk fejlődését, sosem tudhatjuk, mikor találkozunk olyasvalakivel, aki egész életünket végigkíséri.
3. Szegedi Kortárs Balett – Juronics Tamás / Igor Stravinsky: Tavaszi áldozat
Koreográfus: Juronics Tamás
Zene: Igor Stravinsky
Jelmez: Bianca Jeremias Imelda
Fény: Stadler Ferenc
Konzultáns: Almási-Tóth András
Táncolják: Szigyártó Szandra, Kiss Róbert, Takács Zsófia,Claudia Elvetico, Hegedűs Tamás, Czár Gergely, Bocsi Petra, Vincze Lotár, Aradi Zsolt, Nier Janka, Kovács Enikő, Bacsó Gabriella, Wéninger Dalma
Múltjuk hordalékain élő emberek élnek együtt, egymás mellett egy közösségben, melynek valójában semmi célja nincs, csak önmagába zártan létezik. Maguk sem tudják, hova tart mindez, de egyre elviselhetetlenebbé válik a kiúttalanság: együtt kell döntésre jutniuk, hogy megrepedjen az állandóság burka, hogy ki tudjanak törni egy másik létezés felé. Fájdalmas a felismerés, hogy az új, jobb világ születéséhez közös áldozathozatalra van szükség. Stravinsky „rítusát” most a 21. század szemszögéből újrafogalmazva láthatjuk: mit jelenthet a megváltás, a feláldozás és az áldozattá válás a mai kor emberének. Egy közösség, mely lassan felemészti önmagát, felszámolja a múltat, de nincs helyette semmiféle jövőképe, így nem marad számára más, mint áldozattá válva bizonyítani létezésének és halálának értelmét.
4. Magyar Nemzeti Balett – William Forsythe / Franz Schubert: A tökéletesség szédítő ereje | The Vertiginous Thrill of Exactitude
Koreográfus: William Forsythe
Zeneszerző: Franz Schubert
Díszlet-és világítástervező: William Forsythe
Jelmeztervező: Stephen Galloway
Műszakifelügyelő: Sebastian Rietz
Betanítóbalettmester: Agnes Noltenius, Amy Raymond
Próbavezetőbalettmester: Rujsz Edit
Táncolják: Kim Minjung, Lee Yourim, Kosyreva Diana, Balázsi Gergő Ármin, Morimoto Ryosuke
William Forsythe darabja könnyen zavarba ejtheti a nézőt, aki egy könnyed egyfelvonásos balettre, netán egy kortárs koreográfia megtekintésére ült be. Ugyanis egyrészt olyan gyorsan történnek a színpadi „események”, hogy csak kapkodjuk a fejünket: hárman, öten, szólóban és párban, férfiak és nők, mindez közel 11 perc alatt. Másrészt A tökéletesség szédítő ereje valójában egy cselekménytelen neoklasszikus darab. Forsythe olyan balettet alkotott 1996-ban a Frankfurti Balett együttesének, amely mind a mai napig óriási kihívást tartogat a társulatok legjobb művészei számára. A lépések fűzése, a testrészek fokozott izolációja (külön-külön mozgatása, amely a klasszikus balettre egyébként nem jellemző), az egyensúlyi helyzetekből való tudatos kitörés, majd koordinált visszatérés és a szédítően gyors zene együtt egészen varázslatos hatást kelt a nézőben. A Budapesten 2000. március 18-án, eredetileg azonban 1987-ben bemutatott Középre,kissé megemelve (In The Middle,Somewhat Elevated) című opusz koreográfiai folytatása A tökéletesség szédítő ereje. Ha úgy tetszik, akkor e mű Forsythe tisztelgése a nagy elődök, elsősorban Petipa és Balanchine előtt, hiszen ez utóbbi darabjaiból átvett nagyon rövid szekvenciákat is láthatunk a táncanyagban. Schubert „Nagy” C-dúrszimfóniájának rendkívül energikus, allegro vivace jelzésű 4. tétele szolgáltatja a zenét, amely valódi finálémuzsika,egy pillanatra sem hagyja az öt táncost pihenni, mégis mindvégig harmonikus egységet alkot Forsythe elképzelésével.
Hozzászólások