Péterfy Novák Éva-Szentesi Éva-Dobák Lívia: A rózsaszín ruha

„Talán soha nem fogom megtudni, miért szerettem ki belőle egyetlen pillanat alatt. Rongy vagyok, aki egyszer szeret, aztán mégsem, vagy csak sértett vagyok, aki nem tud felülemelkedni? Miért lenne a másik a hibás az én szerelmem elmúlása miatt? Miért nem vigyáztam jobban, hogy tovább szerethessek?”

Feleségek és szeretők! Szeretők és feleségek! Nők! Boldogságuk más boldogtalansága, megcsalattatásuk a másik öröme. Fájdalom és öröm, és újra fájdalom. Nincs áldozat és bűnös sem. Semmi különös. Csak az élet. Semmi különös. Ilyen az élet. A lírai és tragikus élethelyzetek mögül olykor felcsillan a remény és az önirónia is.