Verona, ahol mindenki jó, és mindenki mindenkinek jót akar, legelsősorban is az állam és az egyház, azaz a herceg és a város kedvenc papja - amíg az a sok kis jó össze nem áll egyetlen ijesztő rosszá;
Verona, ahol mindenki gazdag, csak szerelemre nem telik senkinek, aki meg mégsem tudna nélküle élni, annak mindene rámegy, még az élete is - és mégis: ettől, és ekkor lesz a leggazdagabb;
Veronában vagyunk tehát, a jólétben lubickoló, hatalmi násztáncban bokázó, szerelembebelehaló Veronában, amely mégis, vagy tán épp ezért, a szerelmek városa marad most már mindörökre - egynapi járóföldre Mantovától, ahol betevő falatért árulják a mérget.
A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása
Hozzászólások