Színház

Rómeó és Júlia

színmű, magyar, 2016.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Színhelyünk Verona, ahol minden és mindenki szép, még a fegyvereket is ékszerként lehet viselni és csak játékból hadonásznak vele - amíg el nem rontja valaki a játékot;

Verona, ahol mindenki jó, és mindenki mindenkinek jót akar, legelsősorban is az állam és az egyház, azaz a herceg és a város kedvenc papja - amíg az a sok kis jó össze nem áll egyetlen ijesztő rosszá;

Verona, ahol mindenki gazdag, csak szerelemre nem telik senkinek, aki meg mégsem tudna nélküle élni, annak mindene rámegy, még az élete is - és mégis: ettől, és ekkor lesz a leggazdagabb;

Veronában vagyunk tehát, a jólétben lubickoló, hatalmi násztáncban bokázó, szerelembebelehaló Veronában, amely mégis, vagy tán épp ezért, a szerelmek városa marad most már mindörökre - egynapi járóföldre Mantovától, ahol betevő falatért árulják a mérget.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása

Bemutató időpontja:

2016. január 23., Budaörsi Latinovits Színház

Stáblista:

Szereplők

Romeo (Montague fia)
Júlia (Capuleték lánya)
Lőrinc barát
Dajka (Julia dajkája)
Mercutio (a herceg rokona, Romeo barátja)
Tybalt (Capuletné unokaöccse)
Benvolio (Montague unokaöccse, Romeo barátja)
Paris (ifjú gróf, a herceg rokona)
Capuletné
Montaguené
Sámson (a Capulet ház szolgája)
Péter (Júlia dajkájának szolgája)
Gergely (a Capulet ház szolgája)
Ábrahám (a Montague ház szolgája)
Baltazár (Romeo legénye)

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2016 jan. 25. - 19:30:33 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

RÓMEÓ ÉS JÚLIA---Berzsebónyi Bellaagh Ádám---Budaörsi Latinovits Színház

Már a színpadkép reményt keltõ, két szint, üres tér, melyet csak a fények modulálnak, melyet "csak"!!! a színészi játék tölt meg élettel. Sokorai Attila munkája elképzelésben, kivitelezésben egyaránt nagyszerûen biztosítja a dinamikus színpadiasság lehetõségét. Mert ifjúi hév aztán van itt bõviben! Ezek a kamaszok hemzsegnek, villognak, kiszámíthatatlanok,ön- és életveszélyesek. A handabandázó Rómeó, Dékány Barnabás két szerelmes üvöltés között felejti Rózát, csap át a Júlia-szerelem õrületébe. Sebzett tigris-kölyök, ábrándozó nagykamasz, a bosszú angyala és gyengéd udvarló. Bán Bálint Tybaltja mobil agresszió, az ellentábor doyenje, Mercutio, Ódor Kristóf megjelenítésében szókincsében igazán költõi, de harsány riposztjaival õ sem takarékoskodik. Na és ez a Júlia!!! Seperc alatt férjet fog magának, amúgy elsõ látásra, - maga a balga meggondolatlanság!
Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezõi koncepciója tökéletesen érvényesül, fennkölt deklamáció helyett energikusan heves szócsaták, fuldokló sebességgel kibukó vallomások, veszett gyerekek a felnõttek egymásnak feszülõ, veszett világában. Ilyés Róbert dühében lilafejû Capulet-je nem sokat bánkódik unokaöccse halálán, lényeg: Rómeót, az egyetlen Montague-fiút számûzik, legyõzhetõ lészen a konkurencia! Sok apró más részlet is rejtve
maradt eddig, így Capuletné, Bohóczki Sára több, mint gyanús halottcsókolgatása, vagy a nászra jött zenészek gyászra alkalmazkodó fürgesége.
Háttérbe szorul a józan ész, a fiúk között a nagyszerû Bõröndi Bence Benvoliója, a felnõtt világból csak Lõrinc barát képviseli. Székely B. Miklós a bölcs füvesember nyugalmával, szelíden próbálja megállítani a Sors Kerekét, egyedüliként hozza képbe az egyszerû, hétköznapi embert a cifra polgárok gyülekezetében. Spolarics Andrea a kedves komikum, Chován Gábor a nemes gavalléria színeit villantja fel. Hogy mennyire nem a kimondott szavak mennyisége számít, azt Figeczky Bence bizonyítja, egyetlen szó!, de nem felejthetõ, - visszanéz az ajtóból: "Szevasztok!"
Az elsõ felvonás lüktetõ lendülete, a bál és az összetûzések forgataga után, (koreográfus: Bóbis László), a folytatásban vészjósló drámai csönd uralkodik. Napokkal elõbb egészen gyereklány volt még, szerény gyolcsban, elbûvölõ szoknyácskában, pajkosan, mohón áhítja a szerelemet: Zsigmond Emõke nem titkolja, unokabátyjának halála eltörpül Rómeó elvesztése mellett, a vak hûség és a megélt mámor emléke vezérli.
Õ sem zengeti a shakespeare-ii szöveg csodáit, kristályfényû szava i így még szebben muzsikálnak. Pusztai Judit jelmeze láttatja a gyönyörû termetet, a lesikló zippzár felfedi gerincének angyali ívét. És ez a gerinc nem hajlik, nem roppan össze, inkább a halált választja, mint a reális behódolást. A bakfis-bábból kibújt csillámszárnyú pillangó vágyódva röpül a halál vakító fénye felé. Zsigmond Emõke mindannyiunk eszményi Júliája..., köszönjük.
Félig civilben Molnár Gusztáv fejedelme hirdet békét, de hol van a mi urunk, hogy végre megfékezze acsarkodó indulatainkat?!?
Jó úton jár a Budaörsi Latinovits Színház, friss szellemmel új utakat vág , korszerû stílusban közöl örök érvényû kincseket. Berzsenyi Bellaagh Ádám munkája eredeti látásmóddal élteti a legszebb szerelmi történetet, a végzet-drámába oltott örök reményt.