Rómeó és Júlia

színmű, magyar, 2016.

Értékelés:

2 szavazatból
Szerinted?

Színhelyünk Verona, ahol minden és mindenki szép, még a fegyvereket is ékszerként lehet viselni és csak játékból hadonásznak vele - amíg el nem rontja valaki a játékot;

Verona, ahol mindenki jó, és mindenki mindenkinek jót akar, legelsősorban is az állam és az egyház, azaz a herceg és a város kedvenc papja - amíg az a sok kis jó össze nem áll egyetlen ijesztő rosszá;

Verona, ahol mindenki gazdag, csak szerelemre nem telik senkinek, aki meg mégsem tudna nélküle élni, annak mindene rámegy, még az élete is - és mégis: ettől, és ekkor lesz a leggazdagabb;

Veronában vagyunk tehát, a jólétben lubickoló, hatalmi násztáncban bokázó, szerelembebelehaló Veronában, amely mégis, vagy tán épp ezért, a szerelmek városa marad most már mindörökre - egynapi járóföldre Mantovától, ahol betevő falatért árulják a mérget.

A(z) Budaörsi Latinovits Színház előadása

Bemutató időpontja:

2016. január 23., Budaörsi Latinovits Színház

Stáblista

Szereplők

Romeo (Montague fia)
Júlia (Capuleték lánya)
Lőrinc barát
Dajka (Julia dajkája)
Mercutio (a herceg rokona, Romeo barátja)
Tybalt (Capuletné unokaöccse)
Benvolio (Montague unokaöccse, Romeo barátja)
Paris (ifjú gróf, a herceg rokona)
Capuletné
Montaguené
Sámson (a Capulet ház szolgája)
Péter (Júlia dajkájának szolgája)
Gergely (a Capulet ház szolgája)
Ábrahám (a Montague ház szolgája)
Baltazár (Romeo legénye)

Hozzászólások

8/10
FElepHánt 2016 jan. 25. - 19:30:33 8/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu

RÓMEÓ ÉS JÚLIA---Berzsebónyi Bellaagh Ádám---Budaörsi Latinovits Színház

Már a színpadkép reményt keltõ, két szint, üres tér, melyet csak a fények modulálnak, melyet "csak"!!! a színészi játék tölt meg élettel. Sokorai Attila munkája elképzelésben, kivitelezésben egyaránt nagyszerûen biztosítja a dinamikus színpadiasság lehetõségét. Mert ifjúi hév aztán van itt bõviben! Ezek a kamaszok hemzsegnek, villognak, kiszámíthatatlanok,ön- és életveszélyesek. A handabandázó Rómeó, Dékány Barnabás két szerelmes üvöltés között felejti Rózát, csap át a Júlia-szerelem õrületébe. Sebzett tigris-kölyök, ábrándozó nagykamasz, a bosszú angyala és gyengéd udvarló. Bán Bálint Tybaltja mobil agresszió, az ellentábor doyenje, Mercutio, Ódor Kristóf megjelenítésében szókincsében igazán költõi, de harsány riposztjaival õ sem takarékoskodik. Na és ez a Júlia!!! Seperc alatt férjet fog magának, amúgy elsõ látásra, - maga a balga meggondolatlanság!
Berzsenyi Bellaagh Ádám rendezõi koncepciója tökéletesen érvényesül, fennkölt deklamáció helyett energikusan heves szócsaták, fuldokló sebességgel kibukó vallomások, veszett gyerekek a felnõttek egymásnak feszülõ, veszett világában. Ilyés Róbert dühében lilafejû Capulet-je nem sokat bánkódik unokaöccse halálán, lényeg: Rómeót, az egyetlen Montague-fiút számûzik, legyõzhetõ lészen a konkurencia! Sok apró más részlet is rejtve
maradt eddig, így Capuletné, Bohóczki Sára több, mint gyanús halottcsókolgatása, vagy a nászra jött zenészek gyászra alkalmazkodó fürgesége.
Háttérbe szorul a józan ész, a fiúk között a nagyszerû Bõröndi Bence Benvoliója, a felnõtt világból csak Lõrinc barát képviseli. Székely B. Miklós a bölcs füvesember nyugalmával, szelíden próbálja megállítani a Sors Kerekét, egyedüliként hozza képbe az egyszerû, hétköznapi embert a cifra polgárok gyülekezetében. Spolarics Andrea a kedves komikum, Chován Gábor a nemes gavalléria színeit villantja fel. Hogy mennyire nem a kimondott szavak mennyisége számít, azt Figeczky Bence bizonyítja, egyetlen szó!, de nem felejthetõ, - visszanéz az ajtóból: "Szevasztok!"
Az elsõ felvonás lüktetõ lendülete, a bál és az összetûzések forgataga után, (koreográfus: Bóbis László), a folytatásban vészjósló drámai csönd uralkodik. Napokkal elõbb egészen gyereklány volt még, szerény gyolcsban, elbûvölõ szoknyácskában, pajkosan, mohón áhítja a szerelemet: Zsigmond Emõke nem titkolja, unokabátyjának halála eltörpül Rómeó elvesztése mellett, a vak hûség és a megélt mámor emléke vezérli.
Õ sem zengeti a shakespeare-ii szöveg csodáit, kristályfényû szava i így még szebben muzsikálnak. Pusztai Judit jelmeze láttatja a gyönyörû termetet, a lesikló zippzár felfedi gerincének angyali ívét. És ez a gerinc nem hajlik, nem roppan össze, inkább a halált választja, mint a reális behódolást. A bakfis-bábból kibújt csillámszárnyú pillangó vágyódva röpül a halál vakító fénye felé. Zsigmond Emõke mindannyiunk eszményi Júliája..., köszönjük.
Félig civilben Molnár Gusztáv fejedelme hirdet békét, de hol van a mi urunk, hogy végre megfékezze acsarkodó indulatainkat?!?
Jó úton jár a Budaörsi Latinovits Színház, friss szellemmel új utakat vág , korszerû stílusban közöl örök érvényû kincseket. Berzsenyi Bellaagh Ádám munkája eredeti látásmóddal élteti a legszebb szerelmi történetet, a végzet-drámába oltott örök reményt.