A Second című táncelőadás egy reinkarnációs történetet dolgoz fel, melyben, noha a test és a fizikai világ, a környezet megváltozik, az entitás lényege, tulajdonsága, problematikája, önmagával és a világgal alkotott kapcsolata egy új miliőben ugyanúgy megválaszolandó kérdésekké válnak.
Az előadás alapgondolata az emberi életeket egymástól elválasztó vékony határvonal, melyre a reinkarnáció kérdésével világítunk rá. Felmerül tehát az a kényes kérdés, melyre biztosan nincs egybehangzó válaszunk, mint emberiség: mi van velünk ebben a nagy egészben, mi lesz utána, mi volt előtte? Van-e cél vagy nincs, véletlen vagy szándékos-e létezésünk?
"A dinamikus és látványos mozgássorok két dimenziót kapcsolnak össze: a földi röghöz kötöttség és a levegő változékonysága közötti hiátust töltik fel energiával. Sagrado pazar technikai tudásról árulkodó akrobatikus szólója (álló helyzetből indított szaltó, ugrások, fejen pörgések) hiánypótló eleme a Second mikrovilágának. Energiája szükséges a megoldáshoz és a továbbfejlődéshez. A női és férfi oldal között létrejön a mozgásformák kommunikációja, amely generálja a változásokat. (?) Feicht Zoltán koreográfiája ? rejtetten ugyan, de ? stílusnyitogató-határfeszegető kinyilatkoztatás. A táncszínház életben maradásához folyamatosan bővülő eszköztár szükséges. Újító összeolvadásokra van szükség. Így válik fogyaszthatóan érthetővé a klasszikusbalett-alapokon nyugvó artisztikus mozgássor, a kortárs táncművészet stílusainak széles spektruma és velük összefonódva a cirkuszi akrobatika. Mindez a tanulandó tolerancia jegyében, hogy megszülethessen a rég várt csoda: mechanikus mutatványokból a mozgásszínház művészi mágiája." (Sárosi Emőke: Szanszkritul a világ. Tánckritika.hu)
Vizuál: Vargasz
A(z) Bethlen Téri Színház előadása
Hozzászólások