Színház

Sirály

előadás, 2021., 16 éves kortól

Értékelés:

12 szavazatból
Szerinted?

"Elég szívesen írom, noha sokat vétek a színpad törvényei ellen. Komédia, három női, hat férfi szereplő, négy felvonás, tájkép (kilátás a tóra); sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, öt pud szerelem" – írta egy levelében Csehov a Sirályról.

És a végeredmény: a drámairodalom egyik legnagyobb alkotása. Igazi remekmű, szabálytalan komédia, amelyet az író legszemélyesebb vallomásának tartanak, hiszen a darabba az önéletrajzi elemeken kívül néhány közeli ismerősének sorsát is beleszőtte, és mellé – ahogy megjegyzi – öt pud szerelmet is beleírt. Az sok vagy kevés? – kérdezhetnénk. Több mint 80 kg... Van aki számára elviselhetlenül sok, másoknak a többszöröse is kevés lenne ahhoz, hogy kimozduljon a saját világából... És a Sirályban ott van a viszonzatlan szerelem minden fájdalma, a színház végtelen szeretete, az örökös boldogságkeresés, a magány és a középszerűség elleni küzdelem.

Az előadást David Doiasvili az Állami Vaso Abashidze Zenés és Drámai Színház (Tbiliszi) igazgatója állította színpadra.

"Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy előadásunkban olykor füstöt, pirotechnikát, és erős hanghatásokat alkalmazunk. Stroboszkóp használata miatt az előadás megtekintését terhes anyáknak, epilepsziásoknak, valamint pacemakerrel rendelkezőknek nem javasoljuk!"

A(z) Vígszínház előadása

Bemutató időpontja:

2021. december 17., Vígszínház

Stáblista:

máj. 16.
  • 15:00
máj. 25.
  • 14:30 (angol felirattal)

Hozzászólások

offtopic
vladx 2023 nov. 02. - 09:55:03
Nekem az lenne a kérdésem, hogy futkos-e ebben is minden összefüggés nélkül Stohl Buci egy szál f*-ban? :)
1/10
Retard¹11 2022 márc. 20. - 11:24:43 1/10
Nagyon gyenge
3/10
jetset 2022 febr. 26. - 00:36:57 3/10
Unalmas ripacskodás.
2/10
csuribuksi 2022 jan. 09. - 11:06:40 2/10
Ennél rosszabb Sirályt már művészet lenne a színpadra állítani!
6/10
Rojita 2021 dec. 20. - 17:40:45 6/10
Avagy, amikor a rendező elszabadul.

Illetve, a nézői kérdésem, hogy ha ez egy komédia, akkor mi lett volna belőle, ha a rendező egy tragédiához nyúl?

Szegény halkszavú Csehov reálisan látta kora problémáit, de nem látott kiutat a bajokból. Hősei gyenge emberek, vágyódnak elmenni valahová, városba, külföldre, - de nincs erejük változtatni életükön. Ha senki se ad nekik pénzt kölcsön, ha még egy lovaskocsit se kapnak, hogy a vasútig elvitessék magukat, akkor maradnak. Gyalog csak nem sétálhatnak el.

A cselekményszegény történet egyetlen helyszínen játszódik, egy vizes - lápos vidékkel körbezárt családi birtokon, többnapi távolságra a legközelebbi várostól.

Mindenki szerelmes viszonzatlanul, mindenki boldogtalan.

A tízfős darabban két író is játszik. Alkotásukban ők sem találnak örömet. Ők is boldogtalanok.

Hogy mégis komédia kerekedik a sok boldogtalanságból, az a szereplők karaktereinek köszönhető. Csehov teljesen a színészekre építette a darab hangulatát.

Erre alapozva, rendezőnk modernizált és úgy meghajtotta a színészeit, mint a versenylovakat. Modernizált, vagyis a szereplők mai öltözetben, egy többfunkciós bőrdívány és egy vas mászótorony - díszlet között játszanak. Illetve, a színpadhoz tartozik egy állandóan működő kézi felvevő-kamera, amely vmelyik szereplő kezében mindent rögzít és a felvett képet a színészek háta mögött kinagyítva láthatjuk.

A modernizáció jegyében időnként kaptunk műfüstöt és villódzó fényeket is. Ami tetszett, az a felvonások előtti és közti madár- zsivaj bevetítése.

Hogy itt valóban vad színész-futtatásokra készüljünk, arra a kezdés előtti percekben egy körbejáró nézőtéri felügyelőlány figyelmeztette a földszinti folyosók mellett ülőket, hogy mindenki húzza a lábait maga alá és véletlenül se gáncsoljuk el a sötétben ki és beszaladgáló színészeket.

Szinte kivétel nélkül, minden szereplő a jelenetére a nézőtéren keresztül érkezett és távozott. (Sőt, volt, akit négy markos statiszta cipelt a vállán). A színészfuttatás kiterjedt a színház első emeleti korlátjára is, volt kinek onnan kellett a monológját előadni, de a legdöbbenetesebb volt, hogy a rendezés kiterjedt a színház kapuján túlra is.

A főszerepet játszó Kisvidnyánszky (Trepljov), már sokadik akrobatikus szerepben, - kezében a bekapcsolt kamerával kirohan a nézőtérről, - közben mondja a szövegét, - átrohan a színház előcsarnokán, kimegy az épületből a Szentistván körútra, megszólít egy járókelőt, kérdez tőle vmit, majd vissza a nézőtéren át a színpadra. A nagyérdemű meg nézi a felvett utcai jelenetet.


De a rendezői túlkapás másik példája, hogy a színészek fiatalabbjait állandóan felkergették a vas mászótoronyra, avagy a bőrdíványról csináltak különböző testgyakorlatot. Rossz volt nézni Trepljov jelenetét, amikor a bőrdíványt magára döntötte, illetve nem értem, hogy e szerencsétlen színészt miért kellett legalább 3 x nyakon önteni egy vödör vízzel?

Érdekes volt az a rendezői ötlet, hogy egyes jelenetet 3 x is eljátszottak: hol szerelmesen, hol ellenségesen, hol a nemi szerepeket felcserélve.

Érdekes előadás volt, bizonyára a színészek is élvezték a sok rendezői ötletet, de iszonyúan fárasztó is lehetett. Elsősorban, felvetődik a nézőben, hogy miért kell fizikailag így megterhelni a művészeket? A színész feladata a jellemábrázolás, illúziók keltése, de nem egy versenysportoló napi fizikai mozgásának teljesítése.

A négyfelvonásos darab két felvonássá összevonása nagyon nem nézőbarát megoldás. Az első felvonás 105 percig tartott, majd 10 perc szünet után 90 perc volt a 2. rész. (22.30 h-kor volt vége).

A kiváló tíz színész miatt érdemes a darabot megnézni, de ha szabad ilyet tanácsolni, ezt a fantáziadús tbiliszii rendezőt ne hívják meg újabb rendezésre.
4/10
Parga 2021 dec. 17. - 23:01:42 4/10
Szenvedés volt