Kilencven év telt el azóta, és Barta Lajos nevét már rég a feledésbe dobta volna az utókor, ha nincs ez az egyetlen, örök-fiatal műve, a Szerelem, "mely csupa láng és zivatar".
Vidéki polgárcsalád, három nővér, három szenvedélyes, érzéki lány, aki a vasat is kettéharapná boldogságvágyában. És három szerelem, három fiú: a költőt és a katonát elfújja a szél, de itt marad persze az adótisztviselő, aki nyáron is jégergatyát húz és retteg a huzattól. Dühítően mulatságos, ahogy válogat ebben a csodálatos baromfiudvarban, ahol ő maradt az egyetlen, kopott kis kakas.
Álmok, remények, csábítás, csalódások, és az örök emberi tapasztalat, hogy mire észbekapunk, már el is múlt ragyogó szabadságunk, a fiatalság. Mi emeli ezt a színművet a sok hasonló, fájdalmasan szép szerelmi történet fölé? A lírai, finom lélekábrázolás? Az érzékiség szinte szemérmetlenül őszinte vállalása? Talán mindenek fölött a remek humor, a groteszk és merész humor, mely a legkínosabb pillanatokban is nevetésre ingerel és nem hagy bennünket elandalodni.
A(z) Jászai Mari Színház, Népház előadása
Hozzászólások