A mű gondolati magva a hűségen alapuló, ártatlan, mesebeli szerelem hatalma. A tiszta szerelem, illetve a szabadságvágy képviselői állnak szemben a számukra ellenséges hatalommal. Bár a mű cselekménye a szöktetés elkészítése és kivitelezése, a mondanivalót tekintve mégsem ez a legfontosabb. A lényeg az, hogy a szereplőknek lelki akadályokon kell áthatolniuk.

A darab két szerelmes párjának, sőt még az ellenségnek, Szelim basának is el kell igazodnia az érzelmek labirintusában. A vándorló Belmonte hiába találja meg már az opera kezdetén azt a helyet, ahol kedvesét fogva tartják, vajon újra megleli-e, két esztendő távollét után a leány szívét is? Szelim teljhatalmú fogvatartó, mégis azt várja, hogy Konstanza szabad és önálló elhatározásából szeresse őt. Vajon hogyan birkózik meg ennyi hűség és állhatatosság láttán? A sors Konstanzának is feladja a leckét: megtörhetné a fogság, s a nemes lelkű uralkodó kedvéért könnyen elfeledhetné régi kedvesét.”

A(z) Csokonai Színház előadása