Miért döntenek így? Érzik a végzetüket, érzik, mit nem szabadna tenniük, mégis megteszik. Megmagyarázhatatlan erő hajtja őket, hogy akarják beteljesíteni végzetüket, ahogy a gyertyaláng körül repdeső pillangó, aki végül a tűz martaléka lesz. Orgon megtalált valamit, amihez akkor is ragaszkodik, ha nevetségessé válik. Vendégét, mint megszabadítóját, és mint elpusztítóját is, úgy várja. Pedig a ház ura nem vak, legfeljebb csak azt kívánja. Végre megtalált valamit, amihez mindenáron ragaszkodik - a messiást, akire mindannyian vágyunk. Mert mi is arra vágyunk, hogy egy napon jöjjön valaki, valahonnan. Jöjjön, és változzon meg minden! Ragadjon ki megszokott életünkből, amiből kitörnénk, de már rég nincsen hozzá erőnk. Azután pedig lesz, ami lesz.
Vagy korhűbben "apres moi le déluge" - utánam a vízözön?!
Hollós Gábor
A(z) Szegedi Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások