Az előadás mottója René Magritte híres, pipát ábrázoló képére utal, amelyre a festő ráírta: "Ez nem egy pipa". Amennyire ez a festmény maga ellentmond a címnek, ugyanannyira ellentmond a portugál duó előadásában látható kapcsolat ennek a rövid leírásnak. A néző döntheti el, mit lát a színpadon és azt miként értelmezi. Ez az ellentmondás, ez a feszültség határozza meg magát a produkciót, amelynek első részében két bekötött szemű férfi végez precíz, ritmikus, szinte zenei mozdulatokat. A testek hangja egyfajta metronómként működik. A koreográfia szabja meg a zeneiséget, a csendet, az idő érzetét, a darab dramaturgiáját. Érintések és provokáció, a területek kijelölése, adok-kapok. A cél az, hogy visszaszerezd azt, ami egykor a tiéd volt.
Az előadás végén a közönség néhány tagja is bekapcsolódik a produkcióba, akiket a két táncos előzetesen felkészít. A lírai befejezés lokális közösségi élménnyé is teszi a produkciót.
A Tojáshéjakat, ami a THEALTER fesztiválon volt látható először Magyarországon, tavaly beválogatták a legizgalmasabb, friss európai táncelőadásokat felvonultató Aerowaves Spring Forward fesztivál programjába.
A(z) MU Színház előadása
Hozzászólások