Tudom, a közönség hozzászokott a Figura kihívásaihoz, a határokat feszegető, elgondolkodtató, "másfajta" előadásokhoz. Ezt a gondolatsort követve, azt hiszem,
a Történetek a láthatatlan városból nem lépi túl az elvárásokat, ami a színházi formát, nyelvezetet illeti. Újdonsága az előadásnak az egyik színpadra invitált színész, maga
a "város". A város, ahol a Figura létezik, és minden alkalommal a lelkéből ad egy darabkát a város lelkének.
Az előadás felépítésében a színpadon jelen levő emberek magukkal hozták saját kifejezőeszközeiket és kreativitásukat, mindenki "beleírt" egy sort vagy egy egész szakaszt az emberek és helyek költeményébe. Az uralkodó, fojtogató város elveszti erejét, egyre kisebb és kisebb lesz az emberek történeteinek kiteljesedésével, mikor az "emberek" saját életüket írják, mikor a történet lakott területté, hellyé változtatja az embereket. Színész, díszlet- és jelmeztervező, vizuális művész, műszaki személyzet, igazgató, mindenki a maga külön kis területén, de együtt "írtuk" ezt a verset emberekről és helyekről, és "írás" közben megszületett a kérdés: a város rója a sorokat vagy az emberek? (Vava Stefanescu)
"A táncosból lett rendezőnő azokból az élményekből táplálkozik, melyeket ideérkezése óta tapasztalt, tapasztal, mondta. A színészek mint táncosok lépnek színre úgy, hogy jelenlétük, mozgásuk betölti az alig díszletezett teret. A játék képekben és mozgásokban nem szokványos forgatókönyv szerint, hagyományosan megírt szövegre épült. Néhány szó volt csupán az útmutató, de annál hangsúlyosabb volt a zenei háttér, mely egyaránt támaszkodik a népi elemekre és a modern zenére."
A(z) Figura Stúdió Színház előadása
Hozzászólások