Kós Károly emlékére.
A Kiáltó szó Kós Károly 1921-ben Zágoni Istvánnal és Paál Árpáddal közösen kiadott röpirata. Az "ifjú és naiv szellemi-munkás triumvirátus" – ahogyan az együttest később Kós nevezi – fellépésével megtörte az akkori magyar vezető körök hirdette passzivitást, elutasította a menekülésszerű repatriálást, és az új helyzetbe való reális beilleszkedés végett politikai cselekvésre szólította fel a Romániában kisebbségivé váló magyarságot. "Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk hát a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája" – hirdeti Kós Károly Kiáltó szó Erdély, Bánság, Kőrösvidék és Máramaros magyarságához! című manifesztumában.
Kós Károly, eredeti nevén Kosch Károly (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 24.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus Trianon után Erdélyt, Kalotaszeget választotta.1910-ben földet vásárolt a kalotaszegi (Alszeg) Sztánán, felépítette nyaralóját (későbbi lakóházát) és feleségül vette a türei református lelkész leányát, Balázs Idát.1919-ben megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot.
A Kiáltó szó című előadás, koreográfia emléket kíván állítani Kós Károlynak, illetve a száz éve kisebbségi létbe került erdélyi magyarság jelen helyzetére kíván reflektálni, Kós Károly szellemében, hirdetve az erdélyi értékeket, a magyarság önállóságát, megmaradását, jelenét és jövőjét.
Közreműködik: az Udvarhely Néptáncműhely és a Kedves zenekar.
A(z) Udvarhely Táncműhely előadása
Hozzászólások