Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Uriel Acosta

színmű, 2 felvonás, magyar, 2005.

Még nincs szavazat!

Légy te az első!

1 hozzászólás

Az 1846-ban íródott Uriel Acosta vérbeli romantikus verses tragédia, amely a szerző áradóan szenvedélyes vallomása a vallás- és gondolatszabadságról, s egyben kíméletlen vádirat mindenfajta kirekesztés, ideológiai fanatizmus ellen. Magyarul a Nemzeti Színház játszotta először 1850-ben, 1919-ben pedig magyar film készült belőle.

A(z) Pécsi Nemzeti Színház előadása

Teljes leírás

Bemutató időpontja:

2005. május 7., Pécsi Nemzeti Színház

Stáblista

Szereplők

N. Szabó Sándor

Manasse Vanderstraten (gazdag amszterdami polgár)

Mészáros Sára

Judit (Manasse leánya)

Ottlik Ádám

Ben Jocháj (Judit vőlegénye)

Fillár István

De Silva (Judit nagybátyja)

Barkó György

Ben Akiba (rabbi)

Béres Attila

Uriel Acosta

Füsti Molnár Éva

Eszter (Uriel édesanyja)

Ujláb Tamás

Ruben (Uriel fivére)

Urbán Tibor

Joel (Uriel fivére)

Getto Ferenc

Baruch Spinoza (egy fiú)

Rázga Miklós

De Santos (rabbi)

Pilinczes József

Van Der Embden (rabbi)

Alkotók

író: Karl Von Gutzkow
fordító: Forgách András
rendező: Balikó Tamás
díszlettervező: Horesnyi Balázs
jelmeztervező: Pilinyi Márta
dramaturg: Duró Győző
ügyelő: Háber László Juhász Kristóf
súgó: Juhász Piroska
asszisztens: Jankovics Gabriella Cserép Judit

Hozzászólások

Igazából nem egy nagy valami... Úgy tûnt kb. a szünetig... Akkor elkezdtem megérteni. Régi mû, de ma is nagyon aktuális. Ebben a feldolgozásban az, hogy az elsõ és az utolsó(elõtti) jelenetet XXI. századi környezetbe helyezik, fokozottan érezteti.
Végül minden bonyodalom megoldódik és végül mindennek elveszik az értelme. A függöny elõtt megjelenik az utolsó szereplõ, kiált és a színházban fél perc síri csönd, a megmerevedett emberek hátán csak lassan halad végig a hideg érzete, végül bátortalan taps. Taps... De vajon azért, mert tetszett a közönségnek? A tartalom nem volt valami tetszetõs, sokkal inkább tanulságos.

Válasz