A társalgás egy pontján az addig szótlanul ülő Pozdnisev váratlan szenvedéllyel szól közbe. Élete legféltettebb és legfájdalmasabb titka szakad ki belőle: "Uraim és hölgyem, tudják meg, én vagyok az a Pozdnisev, aki egy damaszkuszi tőrrel leszúrta a feleségét..."
A vallomás hatására mindenki elmenekül, kivéve egy embert. Pozdnisev kíméletlen részletességgel tárja fel neki élete tragédiáját, olyan őszinteséggel, mintha gyóntatópappal ülne.
"Ki ez a titokzatos nő? És miért ilyen fontos neki ez a beszélgetés?" Ezek a kérdések zakatolnak Pozdnisev fejében és nem is sejti, milyen hamar választ lel kérdéseire.
A(z) Thália Színház előadása
Hozzászólások