"Alkonyul befelé a Gutenberg-korszaknak; ettől én szomorú vagyok, de nem annyira, hogy ne tudnék jókat röhögni egy ilyesmirol írott szatírán. Egy Oleg Bogajev nevű poszt-szovjet orosz író Volt lelkek (a cím már a Spirót dicséri ám!) című művében azonban nem aknázza ki a lehetőségeket; Radoslav Milenkovic szerb rendező pedig lázasan kutat a földben rekedt taposóaknák után. Kaposváron voltam a stúdióban. Molnár Piroska kék mackónadrágban, mamuszban, kockás flanelingben, barna-sárga csíkos mellényben üldögél magányos vacsorája romjai fölött - ő Era Nyikolajevna, az erős asszony. Legyet bámul, aztán egyszer csak a fazék alján megpillantja a belépő férfi tükörképét. Foltos öltöny, szemüveg, kalap, sétapálca - Anton Pavlovics Csehov érkezik. Era persze nem ismeri fel - mulatságos a dialógus, melyben találgatni próbál: Csehov egy hiú búbarom, idéz jobbra-balra, de hiába. Nem mintha Era nem lenne a betű nagy barátja: falja Szuszlenko könyveit, aki alighanem az amerikai ?kilós szemét? szupermarket-irodalom orosz megfelelője..."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások