A német Lothar Berfelde életét részben nőként, Charlotte von Mahlsdorfként élte le. A White Star kiindulási pontja az ő megfelelési, de egyben kitűnési vágyát meséli el; szembesülés az egyedülléttel és igazságtalansággal, a "normális" emberektől való ülönbözés megélésével - és az abból merített erővel.
Az előadás egy társadalmi kép a Big Brother generációjáról, amely a mellőzöttség és kirekesztettség rémületében él. A darab 10 ember közösségét és világát mutatja meg, mely elvesztette viszonyítási pontjait; már csak a fogalmakat méregetik egymáshoz. Tapogatózás egy folyamatosan táguló, relatívvá lett univerzumban. Segélykiáltás és vád egyszerre. Megdöbbentően felkavaró, az emberi méltóságot morzsáira bontó események zajlanak a színpadon a legnagyobb természetességgel, a tánc és színház határvidékén. Hiába a dadaista hozzáállás, cél és eszköztár, a darab nem lázad; mereng inkább - elveszett idillek helyett a hétköznapok letudottnak vélt, könnyfacsaróan küzdelmes túlélése pereg előttünk, mígnem észrevesszük, hogy lelkünk éles szilánkjai elevenednek meg a színpadon. Erős, igaz társadalomkritika azoknak, akiknek még van kedvük a sodródó világban gondolkodni egy kicsit.
A(z) Trafó előadása
Hozzászólások