Tanáruk a névsorból véletlenül választotta őket egymás mellé, feladatuk az éves kötelező kamaravizsgákra való felkészülés volt. Szóló karrierről álmodtak, zenekarokat néztek ki maguknak. Néha összeültek, s nem túl nagy elánnal, de készültek a vizsgára, eljátszották a pár perces műsort, s egyiküknek sem jutott eszébe, hogy a kamaramuzsikálással komolyan foglalkozzanak.
S ekkor jött a mindent eldöntő pillanat.
II. Erzsébet angol Királynő
magyarországi látogatása alkalmával a Zeneakadémiát kérték fel egy ünnepi koncert megszervezésére. A Királynő köztudottan kedveli a rézfúvós zenét, így a választás egy rézfúvós kvintettre esett. Az akkori tanár a későbbi Brass in the Five -ot jelölte ki, s küldte a Díszhangversenyre. Az fiatal zenészek nem is sejtették, hogy fordulóponthoz érkezett pályájuk. A sikeres bemutatkozás után a Királynő személyesen gratulált nekik, s azt találta mondani:
"Remélem, még találkozom ezzel a remek együttessel!"
Ez a mondat indította el a közös gondolkozást. Mi lenne, ha valóban együttest alakítanának? Hátha lesznek még emberek, akik kíváncsiak a rezes muzsikára, és pont az ő zenéjüket hallgatnák szívesen! A Királynő iránti tiszteletük jeleként angol nevet választottak, s megszületett a
Brass in the Five
Tagok:
Simai László - trombita
Tóth Tamás - trombita
Soós Péter - kürt
Koppányi Béla - harsona
Takács Tibor - tuba
-
Web:
Hozzászólások