Bár az osztrák illetőségű Deladap bázisa Bécs, a tagok a szomszédos országokban látták meg a napvilágot. Az alapító, és korábban a képzőművészetben is jeleskedő Stani Vana Prágában született, míg társai, Stoika Melinda és Bardoczy Tibor Budapesten látták meg a napvilágot. Előbbi már tizenöt éve Ausztriában él, zongorázik és énekel, utóbbi pedig a Liszt Ferenc Konzervatórium növendéke volt. A Deladap a mai, progresszív jazz zenét és a hagyományos roma hangzást vegyíti, nem véletlen, hogy hitvallásukban is nagy hangsúlyt fektetnek a különböző kultúrák, zenei stílusok, és emberek találkozására, illetve az ebből születő új és érdekes dolgokra. A fentiek tekintetében talán érthető, hogy a kritikusok, miért aggatták a Deladap által képviselt stílusra a nu-roma jelzőt, de talán nagyobb jelentősége van annak, hogy pár sajtóorgánum egyenesen a Gotan Projecthez hasonlítja a triót.

A Cigani Ruzsa+Angelo névre keresztelt debütáló korong minőségére nemcsak a magyar fülnek ismerősnek csengő tradicionális roma dallamvezetés a garancia, hanem maga az egykori császárváros is, megannyi meghatározó alkotó otthona (csak a példa kedvéért: a Vienna Scientists csapata, vagy Kruder & Dorfmeister). Bár a zenekar lemezen is erős, mindenki jól jár, ha élőben is elkapja a csapatot, amikor több zenésszel (Kunu László - gitár, Budai Sándor - basszusgitár, Banyák Stefan - hegedű, Hoffmann Endre - dob) kiegészülve húzzák el a nótát, avagy szolgáltatják a talpalávalót. A mulatság garantált.