Az 1945 utáni Magyarországon élőzenei előadásban először csendülnek fel ismét a hazai jazz-korszak, az 1920-as, '30-as, '40-es évek emblematikus melódiái eredeti, korhű formában. A repertoár kialakítását, alapos előkészítés, kutatómunka, zeneesztétikai elemzés és nem utolsósorban közvélemény-kutatás előzte meg.



A tradicionális jazz, más néven klasszikus jazz művelőinek kicsiny hazai táborában kevéske hivatásos zenész működik, belőlük alakult ez a formáció, melynek gerincét a huszonkilenc éves, sikeres múltra visszatekintő Hot Jazz Band alkotja. A gondos válogatás után egy egyedülálló zenekar jött létre melyet alapvetően az 1980-as évek eleji nagy hazai dixie-boom nemzedéke és az 1990-es években felnőtt, mára professzionálissá vált zenészek csoportja alkotja.



A második világháború után a korábbi évek divatos zenéi, s velük annak művelői is száműzve lettek a magyar emberek mindennapjaiból. A későbbi konszolidáció éveiben az akkor berobbant beat-korszak, de a kultúrpolitika sem hagyott kibontakozást továbbra sem a műfajnak. A slágerek túlélését egyedül a színház, a revű-műsorok biztosították, ám ezek a zenei interpretációk mindig újrafogalmazták a zenét, esztrádos, divatos sziruppal tálalva. A tizenkét fős zenekar célja a méltatlanul elfeledett népszerű jazz újraélesztése. Hot Jazz Band fennállása óta szintén e cél érdekében munkálkodik, melynek eredménye, hogy szinte divat lett az említett korszak zenei repertoárja a fiatal nemzedék körében is.



A mai trendi újragondolásokkal ellentétben a Gramophonia Hot Jazz Orchestra valóságos időutazást kínál a hallgatóknak. Ez a formáció szemben a ma létező big band-jeinkkel, nem esztrád ízű kirándulást tesz a stílusba, hanem elhivatottan műveli azt. A zenekarban dolgozó zenészek mindegyike jól beszéli az említett zenei nyelvet. Az autentikus hangzás egyik fő eleme a napjainkban egyedülálló sarmőr éneklési stílus Bényei Tamás tolmácsolásában.



A zenei vállalkozás leendő sikerét a nemzetközi példák is igazolják. A német Max Raabe, a szlovák Bratislava Hot Serenaders, vagy a prágai Adrzej Havelka óriási népszerűségnek örvend. A jazz-korszakban minden Euro-Atlanti kultúrkörbe tartozó országban ez volt a szórakoztatóipar zenéje. Minden nemzet megfűszerezte a maga sajátosságaival az akkor divatos jazzt. A magyar szerzők ebben élenjártak, s talán az amerikai után a világon leggazdagabb zenei termést szolgáltatták, párhuzamosan a mozifilmekkel.



A Gramophonia Hot Jazz Orchestra szép reményekkel lép a nagyközönség elé, miközben egy nagy hiányt pótol a magyar zenei életben, ezzel tisztelegve a nagyszerű zeneszerző és zenész elődöknek.



Tagok:

Bényei Tamás - trombita, bendzsó, ének (zenekarvezető, producer)

Korb Attila/Szalóky Béla - trombita

Bera Zsolt - harsona

Fodor László - klarinét, altszaxofon

Dennert Árpád - klarinét, altszaxofon

Mátrai Zoltán/Zana Zoltán - klarinét, tenorszaxofon

Nagy Iván/Korb Attila - zongora

Szabó Lóránt - gitár, bendzsó

Bényei Tibor - szuzafon

Juhász Zoltán - bőgő

Galbács István - dob