Az Hocico (ejtsd: oszikó) két tagja, Erk Aicrag (dalszövegek, ének) és Racso Agroyam (zene) immár két évtizede változatlan agresszivitással és energiával készíti felvételeit. Mindketten Mexikóváros romlással teli utcáin nőttek fel, az ezzel járó fizikai és mentális erőszak pedig nyomot hagy az emberen, meg persze az általuk készített zenén is: nyers elektronikus gyűlölet süt a dalaikból. A zenekar védjegyeként őserővel előtörő ütemek, eszement kiáltások, légies hangörvények keverednek brutális összhatást kiváltó kakofóniába, és állnak össze agresszív, de egyben magával ragadó elektronikus zenévé.







Zenéjével, angol és spanyol nyelvű szövegeivel és szimbolikájával az Hocico az emberség sötét oldalát mutatja meg. Nem céljuk az emberek megváltoztatása, csak saját nézőpontjuk megmutatása, és a szemlélő gondolkodásra késztetése, függetlenül annak eredményétől. Nevük is ezt a célt mutatja meg: az hocico spanyolul ormányt, állati orrot jelent, a mexikói szlengben pedig arra is használják ezt a kifejezést, ha valaki kérés nélkül "belepofázik" valamibe.