A négy nagy angol hard rock alapegyüttes (Black Sabbath, Deep Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep) közül névsorban az utolsó a Heep. Az 1969-ben alakult brit ötös jelentős pályát futott be, s több mint 25 lemezük jelent meg. A fesztiválok és koncertek kedvelt előadói voltak, és maradtak a mai napig. Az együttes alapítói az angol irodalomból választottak maguknak egy hangzatos és az angol irodalmat ismerők számára sokat sejtető nevet.
"Uriás"-ék a hetvenes évek elejétől tűntek fel sajátos hangzásukkal, amelynek meghatározója elsősorban David Byron hangja volt. A kemény Heep soundot Ken Hensley virtuóz orgona és billentyűjátéka tette összetettebbé. A basszus, a dob és a többi hangszer ritmusváltásai sajátos és egyéni hangzást biztosítottak a bandának. Korai lemezeikre hamar felfigyelt a kritika és nagyon jó véleményt alkottak róluk. Ám ennek ellenére nem sikerült a hazai áttörés, inkább a tengerentúlon és Európában váltak ismertté és kedveltté.
A Uriah Heep a rocktörténet egyik "mágikus" csapatává vált. Rendkívül dinamikus zene, fátyolos dallamszerkezet, balladisztikus szövegek jellemzők rájuk az első időben.
A hard rock mellett néhány számukon progresszív megoldásokkal is kísérleteztek. Ilyen progresszív alkotás volt a Shadow Of Grief. Ahogyan a gyors tempó mellett jutott hely a lassabb, elnyújtottabb, érzelemdús számoknak, úgy a kemény hangzás mellett próbálkoztak elvont zenei megoldásokkal, avantgarde hangzással is. A Look At Yourself című számukkal, illetve albumukkal jutottak a csúcsra.
A legendás együttes felállása nem maradt állandó. 1972-től elindultak a tagcserék, majd az évtized közepétől szinte folyamatossá vált a zenészvándorlás. Megfordultak itt King Crimson, Family, Manfred Mann's egykori tagok. Ennek következtében az együttes vesztett eredetiségéből és népszerűségéből. Muzsikájuk kezdett elsekélyesedni, egyre kevesebb volt benne az eredeti elem. Gary Thain korai halálával (kábítószer túladagolás) az együttes léte komoly veszélybe került.
1976-ban a Heep sound fontos meghatározója, David Byron távozott. Eközben az együttes szorgalmasan jelentette meg albumait, amelyek korai alkotásaikhoz képest elég gyengékre sikerültek. 1980-ban még egy billentyűssel kiegészülve próbáltak változtatni, de az éppen aktuális lemezt a Conquest a leggyengébb Heep albumnak minősítette a kritika. A sikertelenség ellen az egyetlen állandó Heep tag, Mick Box ismét friss vér használatát látta célszerűnek. A döntés jó eredményt hozott. A hosszú válságos időszak után 1982-ben ismét felfigyeltek az együttesre. A sikeren felbuzdulva tovább dolgoztak a nyolcvanas évek közepéig, majd ekkor ismét úgy tűnt, hogy nem lesz többé Uriah Heep.
1988-ban Mick Box ismét újraszervezte csapatát, és azóta kisebb megszakításokkal folyamatosan koncerteznek, valamint öt albumot is megjelentettek azóta.
Tagok:
Bernie Shaw - ének
Mick Box - gitár
Phil Lanzon - billentyűs hangszerek
Trevor Bolder - basszusgitár
Russell Gilbrook - dob
Lemezek:
Very 'eavy... Very 'umble (1970)
Salisbury (1971)
Look at Yourself (1971)
Demons & Wizards (1972)
The Magician's Birthday (1972)
Sweet Freedom (1973)
Wonderworld (1974)
Return to Fantasy (1975)
High and Mighty (1976)
Firefly (1977)
Innocent Victim (1977)
Fallen Angel (1978)
Conquest (1980)
Abominog (1982)
Head First (1983)
Equator (1985)
Raging Silence (1989)
Different World (1991)
Sea of Light (1995)
Sonic Origami (1998)
Wake the Sleeper (2008)
Hozzászólások