Nemcsak a vicceket kíséri röhögés a közösségi médiában, hanem egyre több politikai tartalmat, de még a gyászhíreket is. Az egyszeri felhasználó pedig egyre kiábrándultabb.
Biztos mindenki tapasztalta már, mit jelent egy-egy nem odaillő „haha”-reakció internetes posztok alatt: legyen az a szegénységről, bűnözésről, társadalmi egyenlőtlenségről szóló hír, akár gyászhír vagy a világ megjobbítását célzó elképzelés, nem hiányozhat alóla – a szívecskék, a mérges fejek és a szomorú könnycsepp mellett – a gúnyosan vagy éppen keserűen felnevető emoji sem, amit egykor a viccekre adott reakcióként talált fel az internet.
A nevetős fejecske a 90-es és a 2000-es évek chatszobáiban bukkant fel, akkor még grafikai támogatás nélkül, az X és a D egymásutánjaként, hogy aztán sárga színű, szélesen vigyorgó arc legyen belőle, antropomorf formája pedig olyannyira hozzánőjön a kollektív tudatunkhoz, hogy akár film is készülhessen az ő és emojitársai főszereplésével.
2016-ban – igen, ilyen régen – a Facebook úgy döntött, hogy az addig használatos, felfelé tartott hüvelykujj mellé bevezet öt új reakcióformát a posztok alatt: az „imádom”, a „haha”, a „wow”, a „szomorú” és a „dühítő” persze nem arra szolgált, hogy a felhasználók érzelmi élete színesebb és gazdagabb legyen, hanem arra, hogy a platform minél több aktivistást csikarjon ki tőlük. A Washington Post cikke később azt is kiderítette, hogy az emojiarcos reakciók sokkal többet nyomtak a latba az algoritmusban, és ami még megdöbbentőbb:
a legjobban futó posztok ezentúl nem tetszést, hanem haragot, dühöt és gyűlöletet provokáltak.
Nem is kellett hozzá sok, hogy a Facebook tartalmai hullámvasútként száguldjanak lefelé a negatív érzelmek spirálján. A széles tömegek, akik úgy érzik, hogy egyre kevesebb terük van politikailag cselekedni, a Facebookon kiélhették magukat, a csömörből pedig egyetlen emoji tudott igazán kiemelkedni, és reakcióként működni az elkeserítő, a gúnyt, megvetést, elutasítást ébresztő tartalmakra.
A „haha”: amely bölcsőkorában a nevetés és a tréfa kísérője volt, most viszont a trollság és az érzéketlen beszólások eszköze lett.
Az ős-XD megjelenésében sem volt olyan tolakodó, mint a sárga emoji. Aztán 2010-ben elkészült a szmájlikból álló Unicode 6.0 cache, kis idővel később pedig a „sírós-nevetős” arc. 2015-ban ez, a Tears of Joy lett az év kifejezése az Oxford Dictionaries szerint. Egy évvel később – és ez persze csak véletlen egybeesés – már a „poszt-igazság” lett az év kifejezése. A jelenség mindenesetre azt mutatja, hogy az internet egyre kevésbé szabad, a platform diktál a felhasználónak – szokást, reakciót, viszonyulást –, és nem fordítva.
Ez is érdekelhet
Azt hittük, az internet a szabad világ lesz. Most, húsz-harminc évvel később a virtuális teret nagy hatalmú gyarmattartók osztották fel egymás között. És nem tudjuk, meddig tudnak még terjeszkedni.
Tovább
A nevetős emojit nem szereti mindenki: a milleniál generáció körében kifejezetten ciki. Abi Wilkinson, a Guardian kolumnistája 2016-ban
„ellenszenvesen vigyorgó p*csfejnek”
nevezte az üzenőfalakat ellepő arcot, amely ott kísért a menekültekkel teli csónakok elsüllyedésénél, a kisebbségekkel szemben megfogalmazott posztoknál, a korrupcióról, lopásról, csalásról, politikai becstelenségekről szóló híreknél. És amikor a közösségi média lett a politikacsinálás egyik fő terepe, a politikai színpadon is felbukkantak a trollszerű alakok: Donald Trump, Boris Johnson, Nigel Farage, Jair Bolsonaro egy-egy megnyilatkozását nem túlzás „trollságnak” nevezni, amire jár – az algoritmusok által kamatosan jutalmazott – „haha reacc”.
A nevetős emoji vírusszerű terjedése azt sugallja, hogy a világ tele van s*ggfejekkel, akiknek a halálhírek és a korrupció, a szegénység és a bűnözés egyaránt lehet vicc és gúny tárgya. Az egyszeri ember előtt pedig úgy tűnhet, a maró gúnnyal szemben nem lehet változtatni a világon. Nekik szintén marad a vigyorgó emoji: keserűségükben jobb, ha inkább nevetnek az egészen.
Még több Buddy Endre
Két nehéz dolog van ezen a világon: figyelni és nem figyelni. Pedig érdemes mindkettőt a megfelelő helyen gyakorolni, a figyelem ugyanis valódi arany a modern világban.
Tovább