Mióta bemutatták, a Disney új Star Wars-spinoffja össztűz alatt áll. A Baljós árnyak előtt száz évvel játszódó Az akolitus (igen, a magyar fordítású cím elég megúszós, de talán a katolikusok értik) a kritikusok véleménye alapján 84%-os értékelésnek örvend a Rotten Tomatoes oldalán, a közönség viszont mindössze 23%-ra osztályozta. A Port.hu kritikusa, Szűcs Gyula stabil 6-osnak ítélte, és elsősorban azoknak ajánlja, akiknek nem az őstrilógia, hanem az előzményfilmek jelentik a  Csillagok háborúját.

A sorozat megalkotóját, Leslye Headlandet mémek, posztok és vlogok hada ostorozza és gyalázza – nincs kétségünk, hogy a macsó közönség könnyebben lő a női célpontra –,

sokak szerint ő az, aki beütötte az utolsó szöget a Star Wars koporsójába,

George Lucas pedig forog a... szóval forog a kacsalábon forgó palotában, amit a jogok eladásából vásárolt magának.

Az akolitus egy ikerpár, Mae és Osha történetéről szól: egyikük bérgyilkos, a másik Jedi-padawan. Mivel a sorozat valóban kevés fehér karaktert sorakoztat fel, a Disney-t woke-izmussal vádolják, miközben felemlegetik Gina Carano „kancellálását”, meg azt, hogy a harmadik Star Wars-trilógia főszereplője egy nő – a Reyt alakító Daisy Ridley volt –, hiszen úgy tűnik, a fanok egy része szívesebben nézné végig szélesvásznon, ahogy a csipogó R2D2 rendet tesz egy fegyverraktárban, mint azt, hogy a Star Warsban feminista gondolatokkal találkozzon.

Az akolitus egyik legnagyobb „bűnének” az tűnik, hogy a hivatalos Star Wars-kánontól eltérően ez a sorozat azt sugallja, hogy Anakin Skywalker nem apa nélkül, a bibliai szeplőtlenség tanához hasonlóan fogant, hanem egy, az erőt titokban használó, furcsa leszbikus (?) szekta ügyködése által.

Szárnyra kapott az interneten az az interjúrészlet is, amelyben Leslye Headland és Amandla Stenberg színésznő azon nevetgélnek, hogy sikerült összehozniuk a „legmelegebb” Star Wars-sorozatot. Máshol Headland arról beszélt, hogy természetesen hatott a munkájára, hogy ő maga is queer.

Az amerikai konzervatívoknál kiborult a bili. Ben Shapiro, a republikánuspárti megmondóember, aki korábban, a Barbie-film hatására a kamerák előtt semmisített meg egy játékbabát – ilyesmiből azért 12 éves korára minden fiúnak illik kinőni –, azon sopánkodott, hogy R2D2 homoszexuális lett. A legtöbben azt a nem teljesen vállalhatatlan véleményt osztották, miszerint nem bőrszínek és nemi irányultságok reprezentációjára vágynak, hanem jó sztorira.

És ez teljesen érvényes vélemény.

De aStar Warsért folyó politikai csatározások elsősorban nem a Twitteren és a YouTube-on zajlanak, hanem a The Walt Disney Company befektetői testületében. Azok alapján, ami ott történik, nem lehetünk biztosak benne, hogy Lucas tényleg olyan dermedt rémülettel nézi a Star Wars-filmek és -sorozatok irányát, ahogy azt a rajongók elképzelik.

Miután 2012-ben eladta a Lucasfilmet az óriásvállalatnak,

George Lucas nagy mennyiségben bevásárolt Disney-részvényekből

(csakúgy, ahogy Steve Jobs is, miután eladta a Pixart), és egy márciusi közleményben támogatását fejezte ki Bob Iger jelenlegi Disney-főnök mellett.

Mindez azután történt, hogy egy nagyobb, magukat „aktivista befektetőknek” nevező csoport megpróbált nagyobb befolyást szerezni az igazgatótanácsban azért, hogy megmentsék a Star Warst. A „puccs” nem volt sikeres, Bob Iger pedig elégedetten közölte, hogy a szórakoztatóipart jobb a hozzáértőkre bízni. Azaz: rájuk.

Hogy most ebből mi következik

– a woke irányítja a Hollywoodot, vagy épp ellenkezőleg, woke-fóbiás barbárok vannak a kapuk előtt –,

azt hadd ne mi döntsük el. A legeslegelső Star Wars-film, az utólag elkeresztelt Egy új remény 2027-ben már 50 éves lesz, de lassan negyedszázados az előzménytrilógia is. Az n+1-edik Star Wars-epizódok pedig inkább a régi puhafedeles fanfictionökkel kerülnek egy polcra, csak éppen nem antikváriusoknál és képregényüzletekben, hanem a Disney streamingplatformján kínálják őket. Márpedig a fanfiction éppen a tilalmak megszegésére és olykor-olykor a hivatalos kánon felrúgására való. Akár azon az áron is, hogy a Star Wars-univerzum egy-egy félreeső részletét – ajjaj! – nők írják női szereplőkkel.

Kritika a sorozatról

A Mátrixot és a CSI-t majmolja az új Star Wars, de piszok jól áll neki

Sajnos az új szereplők egyáltalán nem olyan karakteresek és szimpatikusak, mint A Mandalóriban vagy az Andorban, és a vuki Jedi mestert is csak egy villanásra láthattuk.

Tovább