Ötödik éve, a 2019-ben bemutatott Skywalker kora óta hiányoznak fájóan a mozik kínálatából a Star Wars-filmek, a jogtulajdonos Disney ugyanis valamiért úgy döntött, hogy a streamingplatformját kell erősíteni, és élőszereplős Csillagok háborúja-tévésorozatokkal kell odacsapni a Netflixnek, a Maxnek, az Amazonnak és a többi konkurensnek. Ennek jegyében június 5-én került fel a Disney+ kínálatába Az akolitus, és már rögtön két epizóddal. A széria egy új korszakot emel be a Disney-kánonba: a Köztársaság fénykorában (High Republic era) játszódik, 100 évvel az előzménytrilógia eseményei, azaz a klónháborúk előtt. A Köztársaság és a Jedi Rend ekkor még ereje teljében van, de már felsejlenek a horizonton azok a bizonyos baljós árnyak, azaz a gonosz erők már mocorognak a sötét sarkokban – épp ezért talán találóbb lett volna „a Köztársaság alkonya” név a fénykor helyett...

Nem véletlenül írták korábban azt Az akolitusról, hogy „ez a Kill Bill és a Jégvarázs keveréke”, mert az első két epizódban valóban fel lehet fedezni ilyen hatásokat. A történet középpontjában ugyanis egy testvárpár, Osha és Mae állnak, akiket az ismert Disney-mese Elzájához és Annájához hasonlóan elsodort az élet a másik mellől. Oshát befogadta a Jedi Rend, de nem bizonyult valami szorgalmas tanítványnak, ezért otthagyta őket, és egy teherűrhajókon vállalt be inkább szerelői munkát. Eközben Mae-ről mindenki úgy tudta (még a saját ikertestvére is!), hogy meghalt egy tűzvészben, csakhogy valójában kiképezte őt egy eltorzított hangú, fénykardot viselő maszkos gonosztevő, aki azzal a feladattal bízta meg a lányt, hogy öljön meg négy tiszteletre méltó Jedi mestert, akik valamilyen módon a múltjának a részei (mindkét karaktert Amandla Stenberg alakítja).

Van tehát a veszedelmesen jól harcoló, gonosz lány a halállistájával, és van a jóságos testvére, aki meg akarja akadályozni az újabb Jedi-gyilkosságokat.

A Star Wars-franchise mindig is befogadó volt más mozgóképes műfajokkal szemben, hiszen maga George Lucas is rengeteget inspirálódott Kuroszava szamurájtörténeteiből, John Wayne westernjeiből és a régi második világháborús filmekből (olyannyira, hogy konkrét jeleneteket is átvett a nagy kedvenceiből). Nincs tehát semmi baj azzal, hogy a Disney-érában is bekerülnek a sci-fi mellé más műfajok toposzai is a nagy kalapba, ha Star Warsról van szó, hiszen ez a vérfrissítés már az Andornak is jól állt, amikor a Bourne-filmek atyja egy ütős hidegháborús kémsztorivá változtatta a Birodalom és a Lázadók csatáját.

10 kultfilm, amiből Lucas elcsaklizott ezt-azt a Star Warshoz

Kuroszava szamurájai, a westernhős John Wayne és a britek háborús filmjei is óriási hatással voltak a Csillagok háborúja univerzumára.

Tovább

Az akolitus hangulatához viszont nem is a Kill Bill és a Jégvarázs, sokkal inkább a CSI: A helyszínelők nyomozásai és a Mátrix kungfuzós balettja áll a legközelebb. Utóbbit a vak is láthatja, hiszen Carrie-Anne Moss rögtön a legelső epizód elején látványos bemutatót tart a nézőknek Indara mester szerepében abból,

milyen is az, ha egy Jedi mester nem úgy harcol, mint Kuroszava szamurájai, hanem mint Bruce Lee és Jackie Chan a fénykorában.

A CSI-vonalat a köztiszteletben álló Sol mester (Jung-Jae Lee) képviseli a sorozatban, aki ide-oda utazgatva a galaxisban különféle rejtélyes bűneseteket old meg a kis csapatával, épp csak nem tolja az orrára a napszemüvegét, mint David Caruso a Miami helyszínelőkben. Sajnos az ő karaktere egyelőre nem több egy gyengécske Qui-Gon Jinn-utánzatnál, és a kis csapata sem lopja be magát azonnal a nézők szívébe, mert messziről ordít, hogy kikről másolták őket a készítők: Yord (Charlie Barnett) pont olyan skatulyából kihúzott, lobbanékony, mufurc és türelmetlen Jedi lovag, mint amilyen Anakin Skywalker volt az előzménytrilógiában, Jecki (Dafne Keen) pedig ugyanaz a „vagány űrlénylány”, aki Ahsoka volt anno A klónok háborúja című animációs sorozatban, csak az ő bőre nem piros alapon fehér, hanem fehér alapon piros...

Bár az új szereplők egyáltalán nem olyan karakteresek és szimpatikusak, mint A Mandalóriban vagy az Andorban, az mindenképpen Az akolitus javára írandó, hogy szépen átvette az előzményfilmekből a Jedik hierarchikus berendezkedését, és jól bemutatja, hogy a Rendben nemcsak a jellegzetes barna köpönyeges harcművész-tanítók tevékenykednek, hanem bizony palástos-egyenruhás bolygóközi rendfenntartók is. Ugyanakkor a széria a Coruscant égbe nyúló tornyai és repülő kocsijai mellett a régi, George Lucas-féle trilógia „techno-zsibvásár” esztétikáját és dizájnkultúráját is megtartja: a peremvidéki nyomozások és elvadult bolygókon bujkálások során csupa másodkézből való, épp hogy csak működő, koszos-poros-olajfoltos robotokat és kütyüket láthatunk.

Az akolitus a nosztalgikus helyszínek és a copy-paste karakterek mellé nem fél új, korábban sosem látott Jedi harci stílusokat behozni, csak épp a címbéli akolitusról nem derült ki eddig az égvilágon semmi!

Remélhetőleg a gyenge kezdés után nem erős visszaesés fog következni a színvonalban, mert a most csak egyetlen kurta-furcsa jelenet erejéig megmutatott vuki Jedi mesterben még bőven volna kraft!

Ítélet: 6/10

Kiknek ajánljuk? Első sorban azoknak, akiknek nem az őstrilógia, hanem az előzményfilmek jelentik „a” Csillagok háborúját, és Han Solo lézerstukkere helyett Obi Wan spádéját választanák, ha felforrósodna a helyzet.